Szülők! Mit tennétek, ha észrevennétek, hogy a gyereketek vagdossa magát és nem lenne hajlandó beszélni róla?

Én még nem vagyok szülő, a kamaszkoron viszont már túl vagyok. Rengeteg olyan ismerősöm van, akik tinikorukban vagdosták magukat. Valahogy az a véletlen egybeesés, hogy közülük senkinek sem volt valódi támogató, törődő, bizalmi családi háttere.

Szerintem ha a gyerekeddel fejlődése során folyamatosan törődsz; és úgy hallgatod meg, hogy azért nem erőszakolod ki belőle az információkat, ha épp valamit nem akar elmondani; és ha rossz dolgot mond, akkor értékeled, hogy őszinte, és nem lecseszed, hanem támogatod, valóban beszélgetsz vele, nem csak megszokásból, akkor nem lesznek ilyen szintű problémái. Ja és a másik legfontosabb: mindkét szülőnek a feltétel nélküli szeretetet kell közvetítenie a gyerek felé, mert az önértékelési problémák leggyakrabban a szülői törődés és szeretet hiányából fakadnak. Én is utáltam magam fiatalon, pont amiatt, mert apám soha nem fejezte ki, hogy szeret vagy hogy büszke lenne rám, sosem tudtam neki megfelelni. De a vagdosásig nem jutottam el, mert azért annál jobban figyeltek rám a szüleim, nem volt szükség ilyen szintű feltűnési viszketegségre.

Én 16 vagyok régen talán 12-13 éves lehettem amikor gyakran vágtam magam először szerintem csak kiváncsiság volt bár kreáltam magamnak problémákat is.

A családi hátterem pénz ügyileg is jó és a viszonyom is jó a szüleimmel persze rengeteg dolog van amiben nem értek velük eggyet de szeretem bennük hogy ilyenkor kiválló vita partnerek.

De még mainappig van hogy néha nagyritkán megkivánok egy vágást és nincsennek problémáim semmilyen téren.

csak néha jól esik valamibe kitölteni az érzéseket amik vannak bennem ezt általában versírással teszem de néha nem arra vágyok akkor vágok egy kicsit magamon.

Jelenleg nincsen sehol hegem nem is tudom mikor vágtam meg magam utoljára. És eddig senki nem látta még a hegeimet mert szerintem az csak magamra tartozik.