Kamaszgyerekek miért engedik meg azt maguknak, hogy tanítási órán jó hangosra bekapcsolják a zenét, játszanak a gépen vagy a tanár privát szférájáról kérdezzenek?

Igen, előfordul, amikor a tanár a hibás. De korántsem mindig! A probléma ott kezdődik, amikor a szülő sem tud azonosulni az iskola értékrendjével, és simán lehülyézi, szidja a tanárt a gyerek előtt. Amikor sok ilyen családi hátterű gyerek verődik össze egy osztályban, na akkor ott aztán tanár legyen a talpán, aki érdemi munkát tud végezni.

Az is elég problémás, amikor a szülő egyszerre várja el, hogy az iskola oktassa és nevelje is a gyerekét, és ő hátradől, mint aki jól végezte dolgát, mert majd az iskola. És ha a gyerekéből egy neveletlen semmirekellő lesz, akkor minden oka megvan az iskolát hibáztatni, hiszen ő már tizenix évvel ezelőtt hátradőlt.

Amikor a család értékrendje fényév távolságra van az iskoláétól, akkor ott bizony még a legvarázslatosabb személyiségű tanár is vért izzad.

Személyes tapasztalat, hogy azokkal az osztályokkal SOHA nincs probléma, ahol a szülői közösség is együttműködő, elfogadó, támogató az iskolával szemben, és tisztában vannak azzal, hogy a gyerekeiknek nemcsak jogaik, de kötelességeik is vannak. Itt is előfordulhatnak kisebb-nagyobb konfliktusok, de nem olyan mértékűek, mint amit a kérdező leírt.

Aztán sajnos az is személyes tapasztalat, hogy bizony előfordul, hogy a szülő úgy viselkedik, mintha az ő gyereke lenne az egyetlen tanuló az iskolában, és úgy az intézményi munkarendnek, mint a gyereket tanító tanároknak mind az ő gyerekéhez kell igazodni, és az ő igényeit kiszolgálni.

Sajnos, amíg a szülők jó része úgy tekint az iskolára, mint egy fizetett szolgáltatásra, és nem úgy, mint egy oktatási intézményre, amely elsősorban arra hivatott, hogy ismereteket adjon (és kérjen számon), készségeket fejlesszen, és szükség esetén a szülővel karöltve neveljen is, addig ezek az állapotok elkerülhetetlenek lesznek, akármilyen kiváló pedagógusok is lepik el az iskolákat.

Kedves utolsó!

Nos én biztos nem a magyar oktatás uniformizáló, betegesen teljesítmény kényszeres értékrendjét fogom átadni a gyerekemnek. Nekem sem ezt adták át, ami elég nagy szerencse, különben egész életemben egy szerencsétlen buta embernek éreztem volna magam, mert nem megy a matek. Ehelyett tisztában vagyok az adottságaimmal, és nem arra pazarolom az időm ami nem megy, hanem arra amiből kiemelkedő vagyok. Az iskola célja és értékrendje pont ennek ellenkezője. Már ha a MAGYAR iskolákról beszélünk. Isten mentsen meg mindenkit annak az értékrendjétől.

Általános iskola alsó tagozatában(2002-2005-ről beszélünk) egyik tanító sem volt képes igazán kivívni az akkori osztályom tiszteletét,talán a 3.-4.-es osztályfőnökünk volt az,aki tudott velünk normálisan beszélni és normálisan bánni.Addig csak üvöltöztek,alkoholisták voltak a tanítóink(igen,ez egy kicsi falu volt,ahol szemet hunytak a tanítók viselkedése felett).Később aztán felső tagozatban(2006-2010) már a tanáraink többsége képes volt kivívni a tiszteletet,ekkor még ugyanaz volt az osztály.Volt egy töritanárunk,aki a némettanárunk is volt,és így többet tanította az osztályt.Ő akkoriban valamiért képtelen volt kivívni a tiszteletünket,még az enyémet sem vívta ki,és végül a fiúk kikészítették.Utánunk nyugdíjba ment,majd pár évvel később,mikor már a középiskolával is végeztünk,akkor én írtam neki,hogy ne haragudjon,amiért olyan tiszteletnek voltunk..stb.,szerintem amúgy már mindenki bánja,mert mégiscsak jobb egy keményebb tanár,aki tudja,hogy mit miért tesz.

Középiskolában(2010-2014) voltak tanárok,akik kivívták a tiszteletet egy teljes lányos osztályban(egészségügyisek voltunk),és tényleg tiszteltük is őket.Voltak olyan tanárok,akiket a hülye szabályaik miatt inkább a hátuk mögött kinevettük,persze amúgy tiszteletet színleltünk.A tanár,akit kinevettünk a hülye szabályai miatt,még mindig ott tanít,és még mindig ugyanazokkal a nevetséges szabályokkal:nem lehet semmi más a padon,csak tolltartó meg füzet,és ha nem pakolsz el szünetben,akkor rögtön vitázik veled,még köhögni sem szabad jelentés közben,mert akkor újra kell kezdeni,a padra nem szabad rátenni a kezed,amikor jelentenek,mert akkor újra kell kezdeni(és ezek komolyan így is történtek),aztán megszoktuk,és a kedvéért így is csináltuk a dolgokat.

Most OKJ-s képzésre járok,van egy laza tanárunk,és ez már egy másik,teljesen új osztály.Jelenleg két tanár visz minket(nők).A laza tanár egy idősebb nő,aki azt mondta,hogy szerinte hülyeség az,hogy nem lehet kisebb ügyeket óra alatt csendben elintézni.Szóval nála lehet mosdóba menni minden jelzés nélkül,lehet inni,és az utolsó falatokat lenyelhetjük a blokkok elején(ezek 1,5 órásak),sőt,még csokit is ehetünk akár közben is.A másik tanárnő fiatalabb,ő azért kevesebb mindent enged meg,például nála nem merünk enni,meg kivívta a tiszteletet is javarészt mindenkitől,kivéve egy problémás lányt,aki nem bírja befogni a pofáját,és inkább ellenszegül a "hatalomnak",ha ezt így lehet fogalmazni,aztán persze megbánta a szerencsétlenje,és akkor már nem volt nagy szája.Természetesen ez már felnőttképzés,itt így minket is úgy vesznek,mint egyenrangú partnereket,és mindenkinek az az érdeke,hogy zökkenőmentesen,konfliktusok nélkül lemenjenek a napok,és a 2 év.Itt tehát már kölcsönösen azon vagyunk,hogy segítsük egymást és minél nyugisabban elviseljük a szürke hétköznapokat.

Pont tegnap volt nálunk erről szó a suliban. Jött hozzánk egy gyakorló tanár, 22 éves és szerdán volt először hogy az eredeti tanárunk nem volt a teremben, úgy tanított ez a tanár. És eléggé tiszteletlenek voltak vele sokan, még enyhe szexuális utalások is elhangzottak.

Tegnap pedig az igazi tanárunk bejött és egész órán arról beszélt hogy milyen dolog 25 fiúnak egy szegény fiatal nőt így letámadni (verbálisan) és azért mert fiatal attól még tisztelni kell, van köztünk 5 év és egy diploma stb.

Igaza volt, ez nem úgy működik hogy ha egy tanár még fiatal és nem tanulta meg hogy hogy kell kivívni a tiszteletet akkor kihasználjuk a gyengeségét és szemetek vagyunk.

De van például olyan tanárunk aki 49 éves és mégse tud fegyelmezni, nem tisztelik sokan, ő sosem tanulta meg hogy hogy kell olyannak lenni. Ez persze részben kisugárzás, adottság kérdése is.

17/f

13. Válaszoló vagyok.

Kérem, aki lepontozott, az önfeledt és számára furcsa kielégülést okozó didlike gomb nyomogatás helyett adjon nekem felvilágosítást arról, hogy milyen fontos és hasznos dolgokat ad át az iskola értékrendje. Szeretettel várom.

Mert az égvilágon semmilyen tiszteletet nem sikerült kivívniuk. Én tipikus jó gyerek voltam, de volt olyan tanár, akit én is semmibe néztem, ráadásul annyira unalmas volt minden órája, hogy néha kiugrottam volna az ablakon inkább...

Életemben egyetlen egy jó tanárral találkoztam, aki az egyik, általam utált tárgyat tanítja egyetemen (anatómia), és lááám, már szeretem :) Hagy gondolkodni, érdekli a véleményünk, tud magyarázni... Csak jót tudok róla mondani.

Ellenben a beképzelt középiskolai tanáraimról, akik a szememben egy fogpiszkálót sem érnek...

22/L

Én épp a gimit fejezem be, és aktuális a téma.

Írta valaki, hogy egy kezén megtudná számolni, hány jó diákja volt. Na ez velem is így van.

Nem ismétlem a többieket, a tanárnak ki kell vívni a tiszteletet stbstb. Teljesen igaz.

De ezen kívül, én még szeretnék megemlíteni egy dolgot. Az érdeklődési kör. Mert az is nagyon sokat számít. Sajnos olyan oktatási rendszerünk, van ahol négy éven keresztül HIHETETLEN mennyiségű tananyagot, ömlesztve nyomnak le a diákok torkán. Amiből, teljesen természetes, hogy van aki ezt, van aki azt preferálja. Ezen nagyon-nagyon nehéz változtatni (pl. nekem 3 irodalom tanárom volt, és a mostani nem rossz tanár, de attól még mivel a legkisebb mértékben sem érdekel az irodalom, ezért nem is figyelek). Mondjuk a diákoknak 10-12. körül benő a feje lágyuk és inkább csak akkor csöndben mással foglalkoznak (én pl. a fontos tantárgyaimra tanulok). Szóval azt is el kell fogadni, hogy nem lehet 30-35 emberből mindet motiválni. Persze ettől még nem kéne szétbarmolni az órát, de az már a tanár hibája is.

Azt hiszem, csatlakozom az előttem szólókhoz.

Mondjuk az is igaz, hogy a 12-14 fős órákon általánosabban jobban figyelünk, és a tanár is jobban figyel egy-egy diákra, mint amikor harmincan vagyunk.