Miért baj, ha átlagos vagyok? Ez már nem "jó" semmire sem?

Nem úgy értem, hogy "tömeglány" az a tipikus, divatos, "tökéletes", "menő" tinilány mert most már inkább ez számít átlagosnak. Hanem olyan egyszerű, átlagos lány vagyok. Nem vagyok élsportoló vagy szuper okos, nem nyertem szépségversenyt vagy nem vagyok népszerű vagy nem tudom, szóval nincsen semmilyen "szuperképességem". A személyiségemben, viselkedésemben sincs semmi különleges. Szerintem normális vagyok, nem az erősségem a barátkozás, ismerkedés inkább félénk vagyok, de szívesen beszélgetek másokkal és egy idő után megnyílok. Szívesen segítek, ha tudok, meghallgatom a másikat és igyekszem kedves is lenni illetve minél jobban megnyílni mások előtt mert ezzel van egy kis problémám. Nem szeretek bulikba járni, táncolni, inni meg ilyenek, viszont szívesen beszélgetek, bicajozok, sétálok, tollasozok, filmezek másokkal szóval én sem vagyok unalmas, szerintem legalábbis. Túl komoly sem vagyok, tudok viccelődni, van humorom. Egyszerű ruhákat hordok, farmert és pólót, nem hordok extrém, vagány vagy úgymond "szexi" ruhákat. Körülöttem mindenki egyedi akar lenni, de én erre egyáltalán nem vágyom. Nem akarok kitűnni a tömegből, nem szeretek a középpontban lenni, nem szeretem, ha rólam beszélnek vagy bámulnak, de most már kezdem magam hülyén érezni mert én csak ilyen vagyok amilyen. A fiúk is a "különleges" lányokat szeretik, aki nemzetközileg elismert sportoló, aki szépségversenyt nyer vagy valami országos tanulmányi versenyt nyerő kitűnő tanulót vagy a zenekaros, énekes meg a menő lányt, aki minden nap máshol bulizik. Viszont a lányok is inkább ilyen lányokkal barátkoznak, akik kitűnnek a többiek közül. Lassan már szégyellem magam... Az átlagos, egyszerű tényleg ennyire rossz lenne?

15/l