Így nem vagyok normális? Miért nem vagyok olyan mint a többiek? Nektek ciki lennék?

Köszönöm szépen!:)

Nem vagyunk egy minta család, de nincsenek nagy problémák. A szüleim együtt élnek, nem volt válás és egyik családtagomat sem vesztettem el. Nem mondom, hogy soha nincsen egy kis veszekedés, vita mert ez még szükséges is, nincs ezzel probléma és nem is kell mindenben egyetértenünk. Néha megharagszom a szüleimre valami miatt és úgy érzem, hogy nincs igazuk meg, hogy elhanyagolnak, nem foglalkoznak velem, de ez szerintem normális a koromból adódóan. Néha szerintem túl is reagálom némelyik esetet. Ezeknek nincs túl nagy jelentőségük. Mondjuk az tény, hogy nem túl bizalmas, őszinte a kapcsolatunk. Vannak dolgok, amikről egyszerűen képtelen vagyok velük beszélni. Nem bízok meg bennük eléggé, sosem mondtam el nekik, ha szerelmes voltam vagy nem beszéltem az egyéb érzelmeimről. Nem is töltünk együtt sok időt, mármint nincsenek közös programjaink vagy családi ebéd, de azért nem kell panaszkodnom. Megadnak mindent, amire szükségem van, nem bántanak és még, ha több odafigyelésre, törődésre, szeretetre is lenne szükségem azért szeretnek a maguk módján csak nem nagyon tudják kimutatni.

Kiskoromban sokat piszkáltak, csúfoltak mert nem voltam az a tipikus szép, aranyos kislány, duci is voltam. Csak sokkal érzékenyebb lettem, olyan félénk, visszahúzódó. A felnőttek, tanárok sem úgy álltak hozzám, az osztálytársaim meg pláne nem. Sokszor sírtam az iskolában. Akkor volt pár barátnőm, de úgy adódott, hogy a legjobb barátnőim elég messze költöztek tőlem, de végül is nem maradtam teljesen egyedül mert volt más lány is. Most is velük találkozom néha napján. Voltak játékok, születésnapok, gyerek szerelmek amikből kimaradtam. Én nem tetszettem egy fiúnak sem és ez tudom, hogy viccesen hangzik, de már óvódában is voltak ilyen kis szerelmes párok csak nekem nem és piszkáltak miatta és nekem is rosszul esett.:) Most már szebbnek érzem magam, nem vagyok egy gyönyörűség, de sokat változtam általános óta is, ebben az 1 évben. Fogytam is, de azért még így sem vagyok vékony. Mondjuk a fiúk terén még mindig úgy állok mint akkor. Nem volt túl sok barátom, az osztályomban sem voltam népszerű, sokan bántottak, de összességében nem volt rossz gyerekkorom. Mindig volt valaki melettem, aki ellensúlyozta a sérelmeket.

Most nincsen semmilyen hobbim, rajzoltam, de abbamaradt. Szeretném újra elkezdeni, de ez bizonyos okok miatt, nem túl egyszerű... Új hobbit nem szeretnék, ez nagyon hiányzik és nem is tudnék megválni tőle, más pedig nem nagyon vonz. A sport sosem érdekelt és a zene sem. Persze, vannak számok, amik hallás után megtetszenek, de nem jut eszembe otthon meghallgatni újra. Ismerek együtteseket, előadókat, zenéket, amik a korosztályomban népszerűek, kedveltek, de nem hallgatom őket és mást sem, nem köt le, én nem tudom élvezni. Nem nézek tv-t, filmeket is ritkán. Sorozatokat viszont szoktam az interneten, de azokat nem igen ismerik az osztálytársaim, így azokról nem tudok velük beszélgetni.