Így nem vagyok normális? Miért nem vagyok olyan mint a többiek? Nektek ciki lennék?
Teljesen más vagyok mint az osztálytársaim és én ennek egyáltalán nem örülök. Nem arról van szó, hogy nem vagyok tömeglány vagy nem állok be a sorba, hanem tényleg nem úgy viselkedek, ahogyan kéne. Én egyszerűen nem tudok szórakozni. Az osztálytársaim hétvégente mindig találkoznak, buliznak, beülnek valahova inni. Nem hívnak magukkal, de nem is nekem való, nem érezném jól magam. Már tök jól összehaverkodtak meg minden, én meg egyedül maradtam. Én még sosem voltam kocsmában, szórakozóhelyen és alkoholt is csak kóstolás képpen ittam. Nem szeretek és nem is tudok táncolni és énekelni. Zenét sem szoktam hallgatni mert nem szeretem. Már próbálkoztam vele, ilyen kötelező évfolyam bulikon, de nekem ez egyszerűen nem megy. Nem éreztem jól magam, nem tudtam mit kezdeni magammal csak ücsörögtem, hogy "mi a francot keresek itt?". Nem jut eszembe, hogy "de jó lenne bulizni" vagy nem kezdek el énekelgetni, táncolni, ha meghallok egy számot. Nincsenek is barátaim, van egy-két lány, akivel kicsit jobb a kapcsolatom, de velük is csak néha találkozom mert szívesebben vannak mással mint velem. Én unalmas vagyok. Alapból is csendes, nyugis lány vagyok. Társaságban nem nagyon beszélgetek mert egyszerűen nem megy. Ha az említett két lánnyal vagyok pl. akkor beszélek, viccelődök mert őket már nagyon régóta ismerem és előttük nem féleg vagy nem tudom. Gondolom egy idő után másokkal is menne, de sok idő kéne hozzá. A legtöbb osztálytársamnak türelme se lenne hozzám. Mindig csak itthon ücsörgök egyedül, de ezt sem szeretem. Úgy érzem, hogy baj van velem, hogy nem vagyok normális és így sok dologból kimaradok. Itthon is folyton cseszegetnek vele a szüleim, hogy miért nincsenek barátaim meg menjek már valahova.
15/l
Leginkább fiatalok válaszának örülnék. Tudom, hogy ennyi idősen az ivászat és a bulizás nem vezet jóra, de az sem normális, amit én csinálok. Nem változnék meg, nem lennék részeg minden héten, sőt egyszer sem mert nem tudnék teljesen megváltozni, de talán egy kicsit jobb lehet. Amúgy sem a lerészegedésről meg fesztiválokról van szó és nem is ez a lényeg.
válasza: válasza: válasza:Találj valamit, amit szeretsz. Nem csak buli van a világon.
Én már 29 éves vagy, de még életemben nem voltam diszkóban, vagy más, hasonló helyen. És ez nem túlzás, hanem tényleg így van. Én is rühellem az ilyen helyeket, nem szeretem azt a fajta zenét (mondjuk másmilyen igen), nem tudok és nem akarok táncolni, alkoholt pedig annyit ittam egész életemben összesen, hogy belenyomtam (könyörgésre) a nyelvemet, majd undorral eltoltam magam elől.
Viszont imádom a színházat, a mozit, az utazást, a kirándulásokat... Keresni kell olyan hobbit és olyan embereket, amik/akik közel állnak hozzád.
Akkor nem kell feladnod a személyiségedet, de otthon ülnöd sem kell egész nap.
válasza:Tényleg elég rossz lehet így. Nem vagyok olyan fiatal, mint te, de megpróbálhatok segíteni.
A gyerekkorod rendben volt, családi háttér okés? Azért kérdezem, mert sok esetben a rossz gyerekkor, szétesett/szeretet nélküli/veszekedős család az oka annak, hogy valaki ennyire befordul.
Egyébként én abban látom a megoldást, hogy ne olyan akarj lenni, mint a többiek. Helyette inkább azt gondold át, hogy mi okozna örömet, mit próbálnál ki szívesen és azt csináld. Világos, hogy a bulizás nem a te világod, mert megpróbáltad, és nem tetszett. De szórakozni nem csak így lehet, szórakoztató lehet például kirándulni, festeni, rajzolni, gyöngyöt fűzni, origamizni, vagy akár fejen állni, tökmindegy, a lényeg, hogy te élvezd. Máris kicsit tartalmasabb lesz az életed, és nem fogod azt érezni, hogy csak unatkozol otthon :)
26N
válasza:Én is ilyesmit tudok írni, mint az előttem szólók. Amikor ennyi idős voltam, én is hasonlókat éreztem :)
Aztán lovagolni kezdtem, én abban találtam meg azt, amit te is keresel. Nem ültem otthon, azt szerettem, amit csinálok és hasonló érdeklődésű emberek közt voltam.
Később (20 fölött) megszerettem a bulizást is, de 15 évesen még nem tudtam volna. Sőt, még 18 évesen sem.
válasza: válasza:Én is hasonló voltam/vagyok. Bekerültem a gimibe és azt vettem észre, hogy rajtam kivül szinte mindenki nagy alkohol szakértő, kocsmáznak, sokan buliznak, cigiznek már.Kellemetlenül éreztem magam, mert én akkoriban még nem igazán jártam el otthonról, meg alkoholt sem nagyon ittam addig még. Ezután persze kiderült az is, hogy se zenei téren, se a sorozatok terén nem vagyok a toppon. A legtöbbeknek volt már egy kifejlett zenei ízlése, én meg mindent össze vissza hallgattam akkoriban, a Disney mesék dalaitól elkezdve a Limp Bizkitig kb. minden szóba jöhetett, de szinte minden előadótól csak egy-egy számot szerettem. Sorozatoknál szintén csak annyit tudtam, hogy létezik ez meg az a sorozat és ennyi. Szóval nem igazán volt beszélgetési témám a többiekkel. Szerencsére sikerült találnom egy barátnőt, aztán év végére összejött egy 6 fős baráti társaság, ettől a dolog jobb lett, de továbbra is éreztem azt, amiről te is írtál. A 10. jobb is volt, meg rosszabb is. Kicsit nyíltabb lettem, de sokszor továbbra is némán álltam bizonyos társaságokban. Azt éreztem, hogy míg mindenki más egyre felnőttesebbé válik, addig én egy kisgyerek vagyok, aki mindenkit csak vissszahúz. De elkezdtem néha érezni azt is, hogy milyen jó lenne elmenni egyet bulizni, egy koncertre stb.. Aztán most nyáron elmentem egy táborba, ahol egyfolytába ment éjszaka az ivászat (nem tudtam róla, hogy ilyen lesz), meg nagyon lazán és egynrangúan kezeltek minket (középiskolásoknak volt nyári egyetem). És hát itt utolsó nap én is úgy döntöttem, hogy elegem van a visszahúzodó, néma lány szerepéből és én is csatlakoztam a búcsú bulihoz, már amennyire sikerült kimásznoma csigahéjamból. És nem, nem ittam le magam részegségig, de egész jól éreztem magam és a piálás sem zavart. Nem tudom, hogy milyen lesz az iskola, de nagyon remélem, hogy nem olyan lesz, mint az elmúlt 2 évem remélem, hogy végre sikerül/ sikerült egy kicsit változnom.
Ezt az unalmas kis történetet csak azért írtam le, hogy lásd az ember ahogy idösödik úgy kezd el megérni dolgokra. De a változást neked is akarnod kell, mert anélkül nem megy a dolog. Ha nem lépsz ki a burkodból, akkor a csoda sosem fog megtörténni. Pl. ha nem mentem volna el a fent említett táborba, akkor valószínűleg magambaroskadva ülnék itthon, hogy már megint itt az augusztus, de már megint semmit sem csináltam egész nyáron, ehelyett rengeteg új élményt és tapasztalatot sikerült szereznem, és pár új ismerőst is. De ami még fontosabb, sikerült célokat találnom, meg egy kis önbizalmat.
Neked is keresned kellene egy olyan dolgot, ami kellőképpen motiválna, hogy kicsit kicsit nyiss a világ felé. Pl. valami sport, szakkör stb.
Nem hinném, hogy nincs olyan zene, ami tetszene. Csak valószílűg még nem találtad meg azt a stílust, ami teszik neked. Könyvek, sorozatok? Ha bekerülsz egy fandomba, onnan is szerezhetsz barátokat, akikkel elmehetsz ide-oda. Csak ne ásd el magad úgy, hogy unalmas vagyok, értéktelen vagyok stb.. Mert nem vagy az. Általában, akik ilyeneket mondanak, azok a legértékesebbek.
16L
Ha gondolod írhatsz privátot és beszélgethetünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!