Csak szerintem elszomorító más szülők viselkedése?

Én nem vagyok szülő, de azért leírom a véleményem.

Nekem 17 évesen lett barátom. Ő kezdő egyetemistaként kollégiumba költözött. Aztán néhány hónap után ott aludtam egyszer, aztán még egyszer, sokszor. De nem történt semmi, mert egyrészt nem olyan embert választottam, aki látványosan erre hajt, és szerintem azért pár hónap után kiderül az illető valós szándéka(i). Volt köztünk kommunikáció is, megbeszéltük, hogy ki, mit, hogy mikor szeretne. Valaki írta, hogy nappal is lehet ugyanúgy csinálni, mint este. Ez tökre igaz, nincs időhöz kötve. Mi is sokat találkoztunk, sokat voltunk kettesben. Mikor elkezdtünk egymással "ismerkedni", akkor sem együtt alvásnál, és nem szex útján. Egyébként is szexre a 18. szülinapom előtt 1 hónappal került sor, majdnem 1 év együtt járás után. Most 19 éves vagyok, és a barátommal 3 nap múlva leszünk két évesek. Egyébként remek példa, volt előttem, az osztályom. A lányok közül, 15-16 évesen mindenkinek a sokadik barátja volt, volt akin már a fél évfolyam túl volt. Rólam is többen gondolták, hogy hát már biztos tapasztalt vagyok, mert miért is gondolták volna, hogy nem? Hiszen ezt tartották a normálisnak. Azért hozzátenném, hogy én katolikus általánosba jártam és ott már elég komolyan ment 6.-tól a szex téma. Ott cikinek számított az ha valaki szűz, sőt még az is, ha nem dohányzik. És szerintem ez most sincs másképp, csak otthon senki nem említi.

Másrészt, rendes neveltetésem volt, de nem olyat kell elképzelni, hogy csak szigorú szabályok között létezhettem. A neveltetésnek köszönhetően kialakult bennem valamilyen érték, norma, nem igazán tudom megnevezni, hogy pontosan mi is, de ezekkel a kezemben szabad döntésem volt, hogy hogyan alakítom ilyen téren az életem. A kor nem számít. 20-30-40 évesen is lehet valaki ostoba és felelőtlen, de 16 évesen is lehet valaki értelmes, szellemileg felnőtt gondolkodású.

Az a baj, hogy sok szülő tabu dologként kezeli ezt a dolgot, és nem is beszél a gyerekkel a helyes döntésekről, meg hogy mikor érdemes valamibe belekezdeni, mit érdemes addigra érezni, de azért elvárja, hogy ezt ne csinálja meg azt ne. Nekem anyukámmal a mai napig nem barátnői a viszonyom, de megtanított jó pár dologra, azzal hogy figyelt rám, ha szükségét érezte, de ha épp nem érezte, akkor is elbeszélgetett velem bizonyos dolgokról. A szülőknek nyomatékosítani kéne a gyerekben, hogy hozzájuk mindennel lehet fordulni, akár rossz, akár jó. De ez sokakban nincs és egymást viszik bele a tudatlan emberek a hülyeségekbe. Fontos még, hogy megismerjék is őket. Így alakulhat ki egy valamilyen alapokon álló bizalom.

Manapság tényleg eléggé érdekes tinik mászkálnak kint. Nekem már az megdöbbentő, hogy sokszor többnek néznek ki nálam, és nem az adottságaik miatt. Mintha nem járnának haza, nem lennének szüleik. Ez is azt támasztja alá, hogy a szülők tényleg nem figyelnek a gyerekeikre, és rájuk hagynak mindent, akik egymástól lesnek el mindent.

Egyszóval minden neveltetés kérdése, és hogy a szülő, olyan dolgokat tudjon megszilárdítani a gyerekében, hogy az által ne lehessen bele vinni mindenbe, ami még korai lenne. Tudom, az átlag nagyon mérvadó, főleg ebben az esetben, ezért is kell törekedni, hogy a szülő se az átlaghoz tartozzon, akik miatt ilyen gyerekek mászkálnak az utcán.

Én egyetértek a kérdezővel.

A fiatalok körében a párkapcsolat és az ezzel járó dolgok, a szex, a külső és a tárgyi értékek(ruhák, telefon) egyfajta "státuszszimbólumok". Én is közéjük tartozom, így tudom, hogy hogyan mennek a dolgok a fiatalok körében. Görcsösen pasiznak, csajoznak és minél népszerűbbek, "menőbbek" akarnak lenni és ezen "kívánságukat" a korábban felsorolt tényezőkkel válthatják valóra. Sok szülőtől hallottam már, itt az oldalon is olvastam, hogy azért engedik szabadon a gyereküket mert "inkább nálunk, egy biztonságos, tiszta, rendes környezetben történjen meg ne egy mocskos kocsi hátsóülésén mert, ha tiltom akkor megteszik máshol". Szerintem, ha egy gyerekkel foglalkoznak és nincsenek tabu témák, bizalmas kapcsolat van a szülő és a gyerek között, akkor nem muszáj ilyen "kompromisszumot kötni". Én nem tudom milyen gyereket nevelni, elhiszem és gondolom is, hogy nem egy egyszerű feladat és elhamarkodottságra is utal a szülőre kenni mindent. Sokszor az osztálytársak, barátok hatására megy bele a fiú/lány olyan dolgokba, amik alap esetben meg sem fordulnának a fejében. Pitiáner dolgok miatt, pár másodperc leforgása alatt kiközösíthetnek az adott társaságból és ha nem is a népszerűségre, de barátokra mindenki vágyik. Több lányt is ismerek, aki kitűnő tanulóból vált rib@.ncá, néhány esetben a szülők nem is tudják, hogy mik történnek a lányukkal... Egy kis odafigyeléssel szerintem ezek a problémák, ha nem is oldódnának meg, de mindenképpen javulnának. Ami a szex koraiságát illeti...szerintem mindenki máskor készül fel rá kellően. Én 17-18 éves kor környékén már el tudom képzelni, viszont, ha körbenézek akkor egyre kevesebb szűz lányt látok. Nem is arról van szó, hogy "kiégnek" vagy "elku-r-vulnak" mert a önmagában a szextől senki nem lesz az, de mikor hallom, hogy általános iskolás lányok (11-14) beszélgetnek mellettem a buszon ülve...arról, hogy mikor csinálták utoljára és kivel mert most már lassan az is ciki, hogy 1 hónapon keresztül ugyanaz a "pasid" vagy egyéb ehhez hasonló témákról...ilyenkor nem tudok mit szólni...pedig én sem vagyok sokkal idősebb. Bár, lehet, hogy én lakom rossz környéken, de felénk elég gyakori az ilyesmi. Tudom, hogy semmi közöm nincs mások nemi életéhez és azt is elhiszem, hogy páran már ilyen fiatalon is elég érettnek érzik magukat testileg, szellemileg is erre, de én ezt valahogyan nem tudom megérteni. Ráadásul az öltözködésük és a viselkedésük sem semmi. Szerintem kevés szülő beszél a gyerekével ezekről a dolgokról és az iskolában sem történik meg mindenhol a felvilágosítás, bár az interneten tudnak tájékozódni, de valaki ott sem teszi/teheti meg... Vannak volt osztálytársaim, akik náluk idősebb, idegen pasikkal kezdenek ki, mikor a srác viszonozni akarja akkor viszont kiakadnak, hogy mit képzel magáról. Ellenben az is előfordul, hogy "intimebb" helyzetekbe kerülnek velük, hamar "odaadják" magukat...utána könnyes szemekkel és szomorúan mesélik, hogy nincs senkijük mert mindenki csak "azt" akarja tőlük és senki nem veszi őket komolyan. Én a körülményeket ismerve nem tudom őket sajnálni. Nem mondom, hogy csupán a család szeretetével biztosan elkerülhetőek ezek a dolgok, de biztosan szükséges. Függ ez a gyerek és a szülő személyétől is, gondolom. A család mellett pedig a legtöbb helyen a tanárok is próbálják "terelgetni" a diákokat, már amennyire tehetik. Velem sem vitték és most sem viszik túlzásba a törődést, de nagyjából fel tudom mérni, hogy mi az, ami a koromhoz illő és mi az, ami nem, de ha nem sikerül, akkor még mindig van, aki segítsen.

11-es vagyok.

12-es válaszoló:

Én veled szinte teljes mértékben egyet értek.

Kivéve azzal kapcsolatban, hogy azt írtad, hogy elhamarkodottság a szülőre kenni mindent. Majd utána írtad ezt: Sokszor az osztálytársak, barátok hatására megy bele a fiú/lány olyan dolgokba, amik alap esetben meg sem fordulnának a fejében.

Az osztálytársakat, barátokat is szülők nevelik, alakítgatják. Ha nem figyelnek rájuk oda eléggé, akkor nem csoda, hogy történik egy s más és hogy másokat is próbálnak ebbe belevinni. Nem a szülőkre szeretném kenni a dolgokat, de tény, hogy a legtöbb esetben a legnagyobb részt ők vállalják magukra. Kivétel mindig van mert, nem egyszer látni, hogy a szülő pl. iszik a gyerek meg szöges ellentéte, vagy azt, hogy a szülők hiába tettek meg mindent a gyerekre nem lehetett már hatni semmivel.

Sajnos egy eltorzult értékrendû világban élünk. Elég azt látni, hogy kik ma Magyarországon a "sztárok", és azt hiszem, nincs is min meglepôdni...

Az embereket a tárgyaik alapján ítéljük meg, és ha valaki sötét, mint az éjszaka, akkor is remekül érvényesülhet, ha kellôen nagy botrányokat kavar.

A tizenéves társadalom a felnôtt társadalom görbe tükre. Így volt ez mindig, ma sincs ez másként. Ôk azért ilyenek, mert a világ is ilyen körülöttük. Pénzt hajszolunk, hogy tárgyakra váltsuk, cserébe a legdrágább kincsünket, az idônket adjuk el.

Ajánlom mindenkinek Michael Ende: Momo c. könyvét. Szülôknek kötelezô olvasmánnyá tenném.

Kérdező azért vedd bele, hogy ilyen kérdésre is inkább tinik válaszolnak pl itt is van,amit biztos nem szülő írt.

Egyáltalán nem jellemző.

Nehéz kérdés, nehéz ügy. Főleg, hogy én 16 évesen már aludtam ott a barátomnál, igaz, hogy csak fél év múlva került sor először a szexre, sőt akkor a kapcsolatunk már 2 éve tartott!

Ez mai szemmel talán elképzelhetetlen, de így volt. (azóta Ő a férjem, 18 éves házasok vagyunk három gyermekkel)

Nekem sem igazán engedték, hogy nála aludjak, nagy harcok voltak, és nem is volt rendszeres a dolog, talán havonta egyszer engedték meg.

Nálunk viszont egyáltalán nem lehettünk, nem alhatott ott a barátom.

Most, hogy már nekem is vannak nagylányaim, eljön majd az idő, amikor aktuális lesz a dolog, és biztos, hogy az 1-2 hete tartó románcok után még nem fogom én sem engedni, hogy akár nálunk, akár bárhol éjszakázás legyen.

Én ehhez szeretném tartani magam. A lányaim tudják, hogy nálunk mi volt, tisztában vannak vele, hogy nem pár hetes dolog után alhattunk először egymásnál, de az más kérdés, hogy ma már más világ van, vajon elfogadják-e ezt az érvelést...?

Talán még van 1-2 nyugodt évünk;))