Csak én vagyok ilyen "abszurd" és "nem normális" tinédzser, aki nincs oda a táborozásért? Vagy más is van/volt ezzel így? Az igazat megvallva, a frász kerülget az erdei iskolától!
Minden osztálytársam odáig van ezekért a dolgokért, és már félévkor elkezdenek bepörögni, hogy jaj, de jó lesz majd erdeiben. Én viszont semmiféle izgalmat nem érzek, maximum rossz értelemben; én parázok a tábortól. Nem értem, hogy alakulhatott ez így,eddig minden táborozás túlélhető kategóriás volt, de mégsem megyek el soha úgy, hogy HURRÁ! VÉGRE! ERRE VÁRTAM EGÉSZ ÉVBEN. A környezetem erre azt mondja, fura vagyok, és ez nem normális dolog, mert más tini örül, hogy végre elmehet otthonról, és nem "kesereg" ezen ennyit.
Én viszont kivagyok az egésztől. Minden évben valami koszos helyre megyünk, a kaja ehetetlen, öt napig tart, de, jó, ha kétszer van valami normális program. Mások ezt persze nagyon élvezik, én meg nem, úgyhogy nyilván velem van a baj.
Van rajtam kívül valaki, aki hasonlóan látja a dolgokat? Holnap indulunk, és most nagyon jól jönne, ha tudnám, nem egyedül én szenvedem végig a tábori napokat. Köszönöm annak, aki válaszol! Túlélő tippek is jöhetnek! :)
"Holnap indulunk..."
Minek mész, ha utálod? :)
Bár már nem vagyok tini, csatlakozom a tábort utálók csapatát :D
Életemben 1x voltam ált iskola 4. osztálya után. Barátaim nem voltak, először voltam távol a családtól. 1 nap sikerült úgy lesérülnöm, hogy nem is fürödhettem. Max a tanárok szántak meg, és vízálló ragtapasszal, a lábamat feltartva húztak 1-2 kört az úszógumiban :D
minden áldott este bőgtem, fel sem mertem hívni a szüleimet, stb... :) Mára a párommal és tesómékkal járunk immár 11. éve, imádom. Még a sátorozás is remek! Igaz, a zuhanyzó bejáratánál akkora pókok vannak, hogy a szívem megáll tőle, akkor is.. Sőt, volt, hogy befelé tesóm nőjével nem vettük észre a pókot, kifelé meg nem mertünk kimenni a női fürdőből hanem éjfélkor a fél kempinget felvisítva kiabáltunk a pasiknak, hogy jöjjenek már be lecsapni :D És minden nyaralás után kell legalább 1 hét, mire helyrerázódok, hogy újra itt vagyok :( Egyszerűen imádok ott lenni! Volt, mikor utolsó este elbőgtem magam, hogy én nem akarok hazajönni!Ja, és karácsony óta várom!
Szóval amit magadnak alakítasz, az biztosan szuper lesz, ha el tudod felejteni ezeket a kellemetlen élményeket :) Egyébként az osztályomat annyira utáltam, hogy 8. év végén már el sem mentem velük kirándulni...
7-ben mentem utoljára :(
Ha szeretsz világot látni, menj el, max vigyél könyvet, vagy valamit, ami érdekel, akkor talán könnyebben átvészeled. Amúgy miért mész, ha nem szereted?
Szia!
Én nagyon szeretem az erdei iskolát, legjobban az osztályunk közössége miatt!
Próbáld az erdei sulinak a pozitív oldalát nézni!
Azt hittem, csak én vagyok így ezzel. :D
Én is gyűlöltem világéletemben a tábort, osztálykirándulásokra is csak az osztály miatt mentem, de amúgy nekem ezek elég nagy megpróbáltatásokat jelentenek. Utálok idegen helyen aludni (ez most nem az a kategória, amikor barátnőmnél/barátomnál alszom), a kaja többnyire egészségtelen, az íze is borzalom, táborban nincsenek többnyire normális programok (osztálykiránduláson azért akadnak), és a legrosszabb: az összes szállás, ahol eddig voltam, tele volt mindenféle rovarral, és pókokkal. Elég durván arachnofóbiás vagyok, ha meglátok egyet, egyszerűen lefagyok és mozdulni sem bírok a félelemtől, szerinted mennyire élveztem így a fürdést, alvást? :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!