Nem bírnak az osztálytársaim, hogy tudassam velük hogy ez fáj? (lent a sztori) :- (

Amikor általánosba jártam én is úgy gondoltam, hogy szerettem az osztályomat. Kikerültem onnan, de egy teljesen másfajta osztályba és rá kellett ébrednem, hogy majdnem mindenki számító g_ci volt az előző iskolámban, és milyen szerencsés vagyok, hogy már nem oda járok. Nekem is voltak "barátaim", egyikükkel tényleg jóba vagyok, mondhatni legközelebbi barátom, és vele most is ugyan abba az osztályba járok. Ne stresszelj rajta túl sokat, próbáld élvezni ezt a pár napot. :)

(Azon gondolkozz el, hogy azért vagytok-e barátok, mert majdnem minden nap találkoztok, és muszáj, vagy azért, mert tényleg szeretnek)

Miért akarod tudatni velük, hogy neked ez fáj?

Azt hiszed érdekli őket?

Mellesleg Te sem mentél oda senkihez, hogy figyu, álj ide mellém, had csináljanak egy képet rólunk.

Szóval ha jól érzem, ez kölcsönös, Te sem vagy a szíve csücske senkinek az osztályból, és vica versa, neked sincs közöttük senki sem, akivel szívesen fotózkodnál, vagy akit lenne merszed megkérni, hogy fotózkodjon veled.

Szóval ez teljesen kölcsönös, és nem kizárólag a többiek az oka(i) ennek.

A későbbiekben majd igyekezz olyan barátokra szert tenni, akik hasonló mentalitásúak és habitusúak, mint Te vagy.

Sajnálatból szerintem ne barátkozzanak veled. Ha tudatod, hogy fáj, és azért kezdenek barátkozni, akkor sajnálatból fognak barátkozni, bár szerintem nem fognak.

Eddig nyolc évig kibírtad így, örülj, hogy végre bekerülsz egy új közösségbe. Legyél vagány, legyél laza, ne görcsölj rá a barátkozásra, add önmagad. Minden meg fog változni.

Előre nézz.