Hogyan tudnék változtatni?

ez tipikus kapcsolatfüggőség

amikor azt érezzük nélküle nem élet az élet

amíg egyedül nem tudsz boldog lenni, addig mindig is a másiktól fogod várni hogy boldogítson

hasonló tünetei még: a rögeszmés párkeresés ha épp nincs senkid

és hajlam a rögtön beleszerelmesedésbe, csak mert valaki kicsit kedves volt hozzád

nem félelem, hanem egyenesen rettegés a szakítástól

ha valami nem megy, á nem a másik a hibás, mindig csak önvád és önvád

nos állítólag ez gyerekkori traumák eredményei, ha az ember függő lesz. ez speciel kapcsolatfüggőség, de minden egyéb függőségre a hajlam gyerekkorból származik.

a szülők csesztek el valamit.

általában ez úgy be van rögződve, hogy gyökeresen kiiktatni nem lehet, magyarán ez a személyiséged veleje, gyökere, vagy nem is tudom, a magva.

csak alakítani tudsz rajta. kordában tartani.

valahogy azzal kezdve, hogy nem veszel komolyan egy másik embert, vagy a kapcsolatot. szóval éld meg lazábban a szerelmet, maradj nyitott mellette magadra, a bnőkre, másokra, hogy ne csak ő legyen a napjaid mozgató ereje. találj lényegeset az életedben. célokat és csináld, tehát maradj meg önmagad is.

és így tovább, írhatnám még napokig.

csak mert én is ilyen vagyok és én is nyomoztam már a támában

a szülőket nem úgy értettem, hogy vertek vagy hasonló, hanem csupán nem tanultál meg önállósodni, mármint érzelmileg stabilan állni.

tipikus példa erre pl amikor hozzászoktatják a cumihoz elalvás előtt a babát. az már egy kialakított függőség, abban az esetben, ha már ott tart, hogy anélkül nem tud elaludni. csupa ilyen kis függőségből lesz később az ember felnőtt függő, akár másoktól, akár alkoholtól, akármi mástól.

utolsó bekezdésemben erről írtam.

kezd azzal, hogy lazán veszed a kapcsolatot, nem élet halálnak érzed, legyen más fontos is az életedben, ne csak ő.

nemigen szoktam gép előtt lenni, de amúgy nem lennék jó tanár, mert én is még csak próbálkozom megváltozni.

én odáig alakultam eddig, hogy néha nem bánom, ha egyedül vagyok a párom meg sehol, mert értékelem azokat a pillanatokat, amikor olyat csinálhatok, amiket előtte nem mernék. (pl lekezelni a pattanásaimat, meg hasonlók) szóval én még csak a magánéletet kezdtem el értékelni. és ez már segít, hogy nem a körmöm rágom, hogy mikor jön már haza, hanem addig is kihasználom az időt magamra.

Pont ugyanilyen voltam. :) Aztán jött egy fiú az osztályba... Nem tetszett "úgy", kicsit nagydarab volt (igazából nekem tetszett...:) ), magába forduló, morcos, de alapvetőleg kedves fiú. Sokat beszélgettünk, ő szerelmet vallott, miközben és "boldogan" folytattam az életmódomat és hetente zúgtam bele valakibe, elcsavartam a fejét aztán rájöttem, hogy nem ismerem és nem is szeretem azt, akivel vagyok... Max egy hónapig bírtam mindenkivel. Nyáron volt egy távkapcsom, 3 hónapos. Abból két hetet találkoztam a sráccal. :) Tipikus "van valakim, de mégsincs". Pont jó volt.

Aztán összejöttem az elején említett fiú egyik haverjával. Nem tudom hogy lehettem ennyire hülye, bele sem gondoltam, hogy ez hogy esik annak a fiúnak. Egy hónapot sem húztam le vele, és rájöttem, hogy mindvégig A FIÚ volt a nekem való. Közben ő lefogyott, megemberelte magát, meg mert szólalni, lett egy kis önbizalma és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. :) Összejöttünk és már 5 hónapja boldogítjuk egymást. :)

Le lehet pontozni amiért "r*banc" voltam, meg "játszottam a fiúkkal"... Tudom mit tettem, és sosem akartam senki érzéseivel játszadozni szándékosan. Kapcsolatfüggő voltam, azt éreztem senki sem szeret igazán, mindig kellett valaki, akihez kötődhettem, aki miatt tudtam, hogy érek egyáltalán valamit. Igaz barátaim sosem voltak, ezért is kellett egy saját magam által megálmodott kis világ, amit az olyan fiúk biztosítottak, akiket könnyen az ujjam köré tudtam csavarni.

Megváltoztam. Boldog vagyok, mondjuk tényleges barátaim még mindig nincsenek, de sokkal jobb lett a kapcsolatom a lányokkal is. Kicsit felnőttem.

Úgyhogy szerintem csak várd ki, hogy egy olyan személy jön, aki megküzd érted és nem engedi, hogy elüldözd magad mellől. Átestek a holtponton és kész, majd minden megy tovább boldogan. Én is "próbálkoztam" természetemnél fogva ellökni AZT a fiút az elején. Mit az elején...konkrétan másfél hónapon keresztül. De ő nem engedte, és megtört a jég. Szerelem lett belőle.

Sok sikert! :)

17L