Ti is szoktátok azt érezni, hogy minden rossz?

*high-five*

nekem is vannak ilyen fura napjaim, mikor semmihez sincs kedvem, még az élethez sem. néha aggódnak is miattam a barátaim. de nekem más is van a háttérben, de mindegy. :D

van amikor meg ok nélkül röhögök mindenen, és hülyének néznek :D

szerintem normális, legalábbis remélem.:D

Ne is mondd :D

Az elmúlt egy-két évben ez van, néha jövök haza, már megyek is ki futni vagy bicajozni, tök boldog vagyok, másnap meg reggel fel se akarok kelni, első órára már kávéval megyek be, hozzám se lehet szólni, és amikor hazaérek, csak nézek ki a fejemből. Ez nyilván a kor velejárója is, de én ráfogom a stresszre, ami az iskolával, továbbtanulással és egyéb dolgokkal jár. Igazából attól félek, hogy kikerülök az iskolából és nem tudok mit kezdeni magammal, de közben alig várom, hogy ne kelljen tanulnom. Szerintem az iskola mindenre felkészít, csak a való életre nem, a 10 évem alatt most tanulunk először olyat, amit tényleg a munkámon kívül hasznosíthatok (adók, részvények, banki ügyek). Közben az is csak undorít, hogy milyenek egyes emberek, nemrég olvastam egy cikket fiatalokról, akik játszóterek játékaira borotvapengéket ragasztanak, egyszerűen nincs már hitem az emberiségben :/ A kajálás csak egy szükséges dolog, aludni meg 5-6 órákat szoktam, hétvégéken pedig akár 12-13 órát is, de hétközben csak stresszelek és gondolkozok ahelyett, hogy aludnék.

Szóval nem vagy egyedül, de ez így szerintem nem jó. Most kéne élnem a legszabadabb éveimet, erre... :D

16/L

Hát nekem az utóbbi 2-3 hónapom volt ilyen azzal ellentétben, hogy én tudom mi volt az oka a semmilyen/rossz kedvemnek. Éjszakánként csak forgolódtam, nappal meg szinte csak a kávé éltetett(napom csúcspontja az volt, amimkor suli után hazajöhettem begyűrni a délutáni kávét...). A folyósón egyik teremtől a másikig inkább a könyveket bújtam csak azért, hogy ne 'kelljen' köszönnöm senkinek és még srolhatnám. Utána eljött egy pont ahol beláttam, hogy ez így nem jó. Mindig azt mondom, hogy egy mosoly is sokat segít:) Szerencsére visszatért azóta a vidám, boldog és mosolygós énem, de ha becsúszik 1-1 rosszabb nap akkor sem fordulok annyira magamba...hisz azzal csak azt értem el, pár hónap alatt, hogy jó pár emberrel megromlott a viszonyom, mivel elhanyagoltam őket...tehát a rosszabb napokon is próbálok ezekre figyelni most már:) Lehet, hogy neked tényleg betudható ez a kamaszkornak, nem tudom, hogy sportolsz-e valamit.Szerintem az is segthetne, hogy visszarázódj..:)

17/L

Normális igen.Én is sokszor ilyen vagyok.

17/F