Hogyan inspiráljam 13 éves kisgimnazista fiamat a tanulásra?

Szóval nyáron lesz 14 éves a fiam. Most első éves a 6 osztályos gimnáziumban, vagyis 7-es. Ő szeretett volna gimibe menni (mi szakközépre is nyitottak lettünk volna a 8 osztályos általános után). Az általános iskola utolsó 2 évében kitűnő volt. Most sem rossz tanuló, 4-es 5-ös volt félévkor, de matekból beszedett utolsó két jegynek egy 2-est és 1-est, így abból 2-es lett a félévije. Meg becsúszik néha 3-as itt-ott, vagy pl. a kötelező olvasnivalók sem nagyon érdeklik, bár, van, amit szívesen olvas.

Szóval okos gyerek, meg tud is tanulni, de úgy látom, nem elég a felelősségtudata, sokszor inkább nem érdekli, még, ha rossz vége is lehet. Nyilván mi azt szeretnénk, ha komolyan venné az iskolát, főleg, ha már ő akart gimibe menni, de ez így néha úgy néz ki, mintha balhéznánk vele. Pedig azt szeretnénk, ha ő érezé jól magát a lehetőségek kihasználásában. Az iskola jó, ő is szereti, a tanárai is, az osztálytársai is.

A számítógépes, okostelefonos játékok, ill. trendek tekintetében megkértük, hogy ne kövesse a kora fősodrását, mert szemmel látható, hogy elvonja az értelmi kapacitásukat. Pár hónapig nagyon bele merült a Minecraft játékba, és ő is látta, hogy nagyon befészkelte magát az agyába, a gondolataiba. Szóval elviekben egyetért ezzel, abba is hagyta, de hiányzik neki, nyilván nehéz "lejönni a cuccról". :-)

Amúgy nagyon erős hobbija a zene, illetve zenélés. Az nagyon megy neki és szereti. Nagyon tehetséges és már most klassz dobos. (YouTube csatornája "dmn ks" néven megtalálható.) Ezt támogatjuk is, ahogy tudjuk, valószínűleg van számára jövő ezen a pályán, igyekszünk jól terelgetni (majd) rajta.

Viszont a tanulásban mindenképpen szeretnénk, hogy szintén a jövőre vonatkozóan stabil alapot rakjon le, manapság ez elengedhetetlen szerintem.

Úgy látom, hogy mindez a "kamaszkorba lépés, illetve a kis felnőtté válás folyamatának nehézsége" témakör része nála (felelősségtudat, tisztelet, célok, fegyelmezettség stb. szóval az élet komolyodása). De azt is szeretnénk, hogy boldog gyerek tudjon maradni.

Szóval dióhélyban ennyi.

Elsősorban tapasztalatokon alapuló véleményeket várok, köszi.