Mi ez? Én változom? Velem van a baj?

A legjobb barátnőmmel, nevezzük most Annának, mindent mindig megbeszéltem. Viszont nyári szünet után olyan teljesen más :S olyan gyerekes, néha cikinek érzem hogy vele vagyok. Jó programokat visszamond, sportember, annak ellenére otthon döglik és nem jön el biciklizni, korizni, soha. Ha meg mással megyek el, akkor meg olyan durcás, visszavágni vágyó lesz. Kértem, hogy jöjjön el velem koncertre, de azt mondta nem jön, mert ő a külföldit szereti, drága a belépő és most spórol (500 ft volt, és be tudtunk volna menni ingyen, ismerősön keresztül), ő csak akkor jön, ha Hannah Montana lesz. Továbbá kérdeztem, hogy meddig engednék meg neki késő este a kinmaradást és neki erről a 6 óra jutott eszébe :S Amikor mondtam neki, hogy akkor még el sem kezdődik, azt mondta, hogy hülye vagyok. Pedig kocsival elvittük volna, haza is! Ha szóba kerülnek a fiúk, akkor nagyon naív. Majdhogynem már az első pasival össze akarna házasodni, aki megtetszik neki. Volt egy fiú, 2 (!) éven át "szerelmes" volt belé, de még csak nem is beszéltek soha! Nála ezt jelenti a szerelem. Az "elvárásai" is röhejesek, fiúkkal szemben. Múltkor, mikor mondtam egy fiúra, hogy milyen helyes, egyből azzal jött, hogy idős, tiszta vén. A fiú 15 éves volt! És nem volt ráncos, meg hasonlók, 15-nek is nézett ki. Aztán állandóan 3 osztálytársunkat beszéli ki, h. hogyan vihognak a fiúkkal, meg ilyenek, holott ő is ugyan ezt csinálja! Áthívott múltkor magához, de mivel nekem a lábammal bajok voltak ezért mondtam, hogy jöjjön át ő, mert épp elég nekem a suliig elgyalogolni. Erre azt mondja, h. akkor nem. Egyszerűen semmihez nincs kedve!

Én vagyok túl negatív? Vagy talán én változhattam? Mit tegyek?

14/L