Hány éves korban világosítjátok fel a gyereketeket a szexuális életről?

Azért tettem fel ezt a kérdést, mert nálunk anyukám soha nem világosított fel minket. Pedig normális család vagyunk. Húgom 13 éves és még ő nem vágja azt, h egy férfi és egy nő nem csak puszilja egymást... Elég ciki. Főleg azért is mert ugye fent van egy közösségi oldalon, ahol ha tesz fel valaki egy számára kétértelmű képet, ő nem érti h mi történik azon és próbálok poénkodni vele... Egy példa: egy pár van lefotózva egy wc-ben, de semmi nem látszik, csak a lábuk, h a srác áll, a csaj térdel. És oda írták poénból, h ki mit gondol arról, h manapság a nők kérik meg a férfiak kezét. De mindenki tudta, h nem ez történik a wc-ben, kivéve húgom... Ő oda írta, h de miért pont a wc-ben kéri meg a kezét és egy vigyorgó smile. Tudom, h ő ezt nem érti... De nem értem, h miért nem világosítják fel. Én is örültem volna neki, ha anyukám leül velem és elmondja a menzesztől kezdve mindent, h mi miért van. Úgy gondolom, h ez miatt is vannak szexuális problémáim a mai napig... Mivel későn értettem meg a dolgokat. Nővérem is visszahúzza, de ő még durvábban szeretné, h a netet elvegye tőle, h még véletlen se bukkanjon ilyesmi oldalra merthogy ő még "gyerek" és nem neki való, de istenem, már 13 éves!

Én 23 éves vagyok és már van egy 2 éves fiam. Férjemnek van egy 14 éves lánya, vele sokat beszélgetek ezekről. Mert az anyja neki se mondja el a dolgokat. Idén hozzánk költözik. Sok mindent tud már, gondolom barátoktól is. Nálunk jött meg az első menzesze, arról is rengeteg mindent elmondtam neki. SZegényékém mindig megköszönte, merthogy az anyja nem mondja el ezeket. Nekünk nagyon bizalmas a kapcsolatunk. Húgommal nem lehet leülni, ő meg se hallgat, annyira zavarba jön és annyira cikinek tartja... Állítólag húgomnak is megjött már a menzesze, de titkolják anyuval az egész család előtt, nem értem, h miért? Ez nem ciki, ez az élet vele járója. Hülyén fog hangzani, de régen, nem tudtam, h nekünk nőknek is élveznünk kell a szexet, mindig úgy voltam vele, h a nőnek ez a kötelessége, h elégítse ki az urát. Ezért a saját kényeztetésemre soha nem figyeltem, mára már tudom, h ez nem így, vagyis már egy jó pár évem h tisztában vagyok ezzel, de még mindig nem tudom teljesen elengedni magam és egyszer sem sikerült elélveznem... Úgy gondolom, h ez mind a felvilágosítás hiánya miatt van... Soha nem beszéltem még erről senkinek és furcsa, h egy vad idegennek adom ki ezeket, de sajnos ez az igazság. :( Nem akarnám, h húgom is ilyen legyen...

A probléma az, h már egyszer ezt megprobáltam. De nem ebben a szituban. Mivel anyukám, soha nem tett igazságot a gyerekei közt. Mi rengeteget veszekdtünk nővéremmel gyerekként én persze mindig rohantam anyukámhoz, de ő mindig velem kiabált, h fejezze be. Most már felnőtt lettem, rengeteget jártam anyukámhoz segíteni, főzni, mosni, takarítani. Húgom egy szendvicset nem tud meg csinálni, anyukám csinál meg mindent neki és még arra se képes, h fel álljon és oda menjen a konyhába az elkészített ételért. Én egyszer besokaltam, mikor már századjára ócsárolta le a főztömet, nem nézte, h én egy 1 éves gyerekkel bicikliztem órákat, h nekik segíthessek. Be sokalása szituja: Valami nagy családi munka volt, több mint 10 voltunk. Megint én főztem, bevállaltam palacsinta sütést is ennyi emberre, elvittem az én palacsintasütmet is, h kettővel gyorsabban haladok. Már reggel óta hallgattam húgomtól, h ne fél nyersre süssem, de persze elnéztem neki. (én világosabbra szeretem sütni mint anyukám, de nem fél nyers). Direkt anyukám sütőjével sötétebbre sütöttem. Nagy örömmel mutatom húgomnak, be is tekerem, mire nézi, h hányingert keltő fintorral ledobta az asztalra, h az fél nyers és ő nem fog belőle enni. Anyum, bejött mutatom neki, h ha ennél jobban megsütöm megégetem. Mire anyukám mosolygott egyet és be állt sütni, itt pedig már nagyon el volt fáradva. Mind1., elnéztem. Sütött neki, ugyan olyat amilyet én! Erre mondja húgom szintén flegmán, h na ő így szereti, mutatom neki, h de az enyém is ilyen, mire mondja h nem. Anyum meg csak mosolyog, ekkor szóltam anyumnak, h legyen szíves és mondja meg, h ne hazudjon mikor itt van a tányéron a "bizonyíték". Mire anyum szokás szerint rám szólt, h ezt fejezzem be. De mondom anyu, te ezt így á hagyod egy 12 évesre, h így hazudjon?! mire elkezdett velem kiabálni, h fejezzem be. MIre mondtam neki, h soha nem tudott igazságot tenni a gyerekei közt és ez engem teljesen tönkre tett gyerek koromban is. Ezután földhöz vágta a palacsinta sütőt (a fiam fejétől 10 centire repült el) és kiabált velem, h nehogy már én oktassam ki út a gyerek nevelésben. Ezután persze, húgom sírt mint egy óvodás és befeküdt az ágyba, anyám egész délután horta be neki az ágyba a kaját a fagyit mindent, mint egy cseléd. Én rögtön el akartam onnan menni de a család nem engedte. Próbáltam utána beszélni anyámmal, h jó, akkor neki nem fogok szólni a húgom viselkedéséről hanem én személyesen állok húgom elé é majd mi tisztázzuk, erre ő: nekem nem áll jogomban ilyet csinálni, h az ő gyerekét kioktassam. Köpni nyelni nem tudtam! Mondtam neki, h ha ő neki gondja van bátyám fiával kinek szól, az anyjának vagy a gyerekre szól rá, mire ő: egyértelmű h a gyerekre szólok, mivel elviselhetetlen a viselkedése. De mondom akkor az, h van, h te rá szólhatsz más gyerekére én meg testvéri alapon nem oszthatom ki a te gyerekedet? Itt már azt se tudta mit beszél, csak kiabált, h én akkor sem beszélhetek az ő lányával... Mintha én tök idegen lennék.

Köszönöm szépen, h elolvastad a panaszaimat és válaszoltál rá. Igen, igyekszem az új családomra, de időnként elő jönnek ezek a dolgok bennem és kiborulok. A baj, h nálunk nem mondhatja meg az egyik a másiknak az igaz véleményét. Havonta egy alkalommal össze ül a család egy ebédre és mindenki jópofizik a másiknak... Nekem nagyon nehezemre esik. Főleg, h ők lennének az egyedüli nagyszülők a fiamnak, de egyáltaln nem foglalkoznak az egy szem unokájukkal. Olyan szinten, h ha 1 órára kellene rá vigyázni, nem vállalják be arra az 1 órára se... De még egyszer köszönöm, h "meghallgattál".