Kamaszok, volt már valami ijesztő élményetek az utcán?

Sajnos a mai világban már az a ritkaság, hogyha valakinek nincs ilyen története. Nekem is van számos.

Az első eset nem is arról szól, hogy követtek volna, de ebben az utcai zaklatás témakörben mozog és ez indította el bennem a félelmet.

12-13 lettem, pontosan már nem is tudom, arra emlékszem, hogy jöttem haza egy délután a suliból, már messziről észrevettem kettő srácot, hogy nagyon bámulnak, de próbáltam nem igazán foglalkozni velük. Mikor odaértem melléjük, odaszólt az egyik: "Szia szépségem!". A másik pedig kacérul nézett. Nagyon élénken él még a kép előttem, beleégett a retinámba. Ránézésére olyan 18-20 évesek lehettek, nem válaszoltam semmit, próbáltam rezzenéstelen arccal sétálni tovább. Mikor hazaértem, egyből hisztérikusan elkezdtem sírni. Azt hazudtam a szüleimnek, hogy rossz jegyet kaptam a suliban.

Nem voltam egy mutatós, korán érő kislány, de eldöntöttem, hogy ezután sosem akar többet szépen mutatkozni az utcán. Persze, most már nem tartom magam ehhez, de nagyon sok időn keresztül, a legnagyobb nyári melegben is cipeltem magammal egy óriási pulcsit, bárhova is mentem.

Az első olyan eset, mikor valóban követtek is 7. osztályos koromban történt meg. Egy barátnőmmel télen elsétáltunk a Mekibe. Ő 14, én 13 éves voltam. Mind tudjuk, télen már 4-kor korom sötét van. Tényleg nemrég múlhatott 4 óra, bent ültünk, eszegettünk, majd arra lettem figyelmes, hogy egy csapat kisebbségi fiú az ablaknál állva nagyon néznek minket. Ismét próbáltunk nem nagyon figyelmet venni róluk, de kezdett egyre jobban aggasztani minket a dolog, már vagy 3

Ismét próbáltunk nem nagyon figyelmet venni róluk, de kezdett egyre jobban aggasztani minket a dolog, már vagy 30 perce lesben ültünk, várva, hogy esetleg elmenjenek, de hát csak nem tették. Derült égből villámcsapás, nyílt az ajtó, nagy hangzavar közepette becsődültek és a velünk szemközti asztalhoz leültek. Mindketten nagyon féltünk. Kis hülyék voltunk, most már tudom, hogy ez lett volna a helyes, de akkor még nagyon gyerek fejjel gondolkodtam, az ételt is otthagyván ütemezett léptekkel elhagytuk az éttermet. Vagy félútig biztosan követtek minket, mi meg mint az őrültek, csak rohantunk haza. A barátnőm panelban lakott, lifttel felmentünk a 10.-re, onnan néztük az esetleges fejleményeket.

Ez mindkettőnk számára olyan meghatározó élmény volt, hogy meg vagyok győződve, ez az incidens mélyítette el a barátságunkat.

A harmadik eset már 14 éves koromban játszódik, de a történet előzménye visszanyúlik pár évvel korábbra.

Mikor edzeni jártam, az utam egy eszelős kinézetű férfi háza előtt vezett el. Kristálytisztán emlékszem, mindig a kapualjban állt és vicsorgott, mikor meglátott. Féltem tőle, különösen azután, hogy mikor egyszer édesanyámmal láttuk ez a fickót, elmondta, hogy ez egy veszélyes ember és nagyívben kerüljem el. Már messziről is kiszúrtam a tömegben, egy nagyon különös, egyedi járása volt, az egyik lábával történhetett valami, illetve neon színű, munkás overálokat hordott. Nagyon közel volt az iskolám a lakásunkhoz, tényleg csak 1 úton tudtam hazajönni és ő ezt ki is használta. Kifigyelte, hogy mikor jövök haza, az egyik utca sarkán mindig ott várt rám és 1 másodperccel azután, hogy elhaladtam előtte, már nyomomba is eredett. A kulcscsomómat mindig a markomban szorongattam, de szerencsére sosem történt olyan, hogy nekem használnom is kellett volna fegyverként azt.

3-4 havonta még most is összefutok vele az utcán, már követni nem követ, de nagyon feltűntően megbámul mindig.

És végül az utolsó eset idén nyáron történt.

Nyáron a család elutazott nyaralni nélkülem, huzamosabb időn keresztül egyedül voltam otthon. Nagy unatkozások közepette kitaláltam, hogy este bemegyek egyedül a városba. Úgy voltam vele, hogy ez egy egyszeri alkalom, ha a szüleim itthon lennének, valószínűleg úgy se engedék meg ezt nekem, hát miért is ne használnám ki ezt az alkalmat akkor? Még sosem voltam sötétedés után egyedül bárhol is, itt a kiváló alkalom, hogy kipróbáljam ezt. Megvártam, hogy teljesen besötétedjen, 9 körül indultam. Olyan nagy nőnek éreztem magam, hogy én ezt is megtehetem, büszkén caplattam a belváros felé. A főtérhez beérvén felhívtam az egyik haveromat, hogy találkozzunk, szerencsére bent is volt a városban. Jól elbeszélgettük, hülyéskedtük az időt, már csak arra emlékszem, hogy hajnali fél egy lesz rögvest és neki pedig 30-kor indult a busza haza. Gyorsan el is sietett, nem örültem ennek, mert nem szerettem volna egyedül hazasétálni. Azt tudni kell, hogy nem egy túl jó környéken lakom, egy kisebbségi putri mellett vezet haza út és mivel ez egy abszolút külvárosi rész és (főként kisgyerekes családi) lakóövezet, este 6 után már nehezen lehet 1-2 embert találni az egész környéken.

Mikor épp, hogy csak elindultam haza a belvárosból, már volt egy rossz érzésem. Eleinte kisebb társaságok voltak az utcán, de ahogy egyre távolodtam el a város "magjától", kezdett mindenki leszakodzni. Már csak egy idős házaspár, egy furcsa kinézetű srác és én maradtam a kb. 1 km hosszú utcán. A hazautam legelején észrevettem a srácot, de nem foglalkoztam vele, akkor még semmi furcsa nem volt benne. Ekkor viszont már nagyon nem tetszett a dolog. Egy 20 perce már biztos úton voltam, érdekes módon, véletlenül neki is arra tartott az uta. A házaspár és én a jobb oldali járdán, a fickó a bal oldalin ment. A probléma ott volt, hogy eleve is gyér arra a közvilágítás, de valamiért a bal oldal egyáltalán nem volt kivilágítva. Az arcát egyáltalán nem lehetett kivenni, azt viszont tökéletesen láttam, ahogy végig felém volt fordítva a feje. Probáltam a házaspár előtt maradni, hogy amolyan védelem legyen ez számomra, de nem sokkal később ők lefordultak az útról. Nem tudom leírni azt a félelmet, ami akkor hatalmába kerített, mikor realizáltam, hogy most már végleg egyedül maradtam ezzel az ijesztő alakkal az utcán. Próbáltam lassítani a lépteimen és nem hagyni, hogy mögém kerüljön, de egyszerűen annyira ideges voltam, hogy a lábaim csak vittek előre. Láttam, hogy ő gyorsít is a léptein és ekkor éreztem, hogy itt ez már nem holmi poén. Mikor az egyik kivilágítatlan ház elé értem, hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem sprintelni. Régebben magam is rövidtávfutó voltam, de mivel nagyon kicsi a tüdőm és egyéb kardiológia problémám is van, 100 méter után abszolút meghalok. Most viszont sokkal könnyebbnek tűnt az egész, mint pl. versenyeken. Arra emlékszem, hogy egyszer hátrapillantottam és láttam, hogy ő is fut. Sírni akartam, de egyetlen könnycsepp sem hagyta el a szemem, mert fizikálisan képtelen volt rá a szervezetem, csak a futásra tudtott kocentrálni.

Nem tudom, pontosan meddig követett, azt viszont igen, hogy még soha nem remegtem annyira, mint mikor a lakásajtót becsuktam magam után. Pár percig csak álltam a bejárati ajtónál és semmi mást nem csináltam, csak remegtem. Nem volt kontrollom a testem fölött.

Úgyhogy igen, ennyi a történet, mikor nagylányosat akartam játszani, nem számoltam az esetleges következményekkel, gondolkodás nélkül beleugrottam a hülyeségbe és ezzel végződött a történet.

Azt gondolom, hogy ez egy jel volt, hogy ilyet többet nem szabad csinálnom, így is hálát kell adnom az Istennek, hogy semmi bajom nem esett. Megtanultam a leckét, azóta ha bármi ilyen van, ha otthon vannak a szüleim, ha nem, nem érdekel, mindig elmondom nekik, értesítem őket valahogy, hogy ez a tervem, merre és mikor megyek, hogyha megint ilyen történne, adott esetben tudjanak nekem segítséget hívni.

És most néhány óvintézkedést, tanácsot szeretnék megosztani veletek, amiket magam tapasztaltam, okoskodtam ki, hogyha mégis sötétben vagy tulajdonképpen bármikor egyedül kéne menned valahova és félsz a sötétben, esetleg már követ is valaki téged.

1. Leglogikusabb, hogy ne mászkálj egyedül sötétedés után, de ha ez nem megoldás, kérj meg egy ismerőst, hogy kísérjen el vagy hívj taxit. Ha az előbb felsorolt opciók egyike sem lehetséges, marad a séta. Figyelj az útra! Ne telefonozz, ne halgass zenét, ne kalandozz el a gondolataidban, legyél nagyon éber, körültekintően járj. Ha valami gyanús alakot már észrevettél, menj át a túloldai járdára vagy bármi egyéb módon próbáld elkerülni a közvetlen találkozást.

2. Kerüld a kiválgítatlan helyeket, ha az egyik járda nincs kivilágítva, menj át a másik oldalba.

3. Ne legyen a kezedben semmi csomag, szatyor, táska, bármiféle nehezítő körülmény, ami adott esetben zavarna, ha futásra kényszerülnél. Ha mégis van a kezedben bármi ilyesmi, futni kezdesz és zavar, dobd el! Ezt értsd így, ahogy mondom. Mindenféle okirat, telefon, készpénz és egyéb értékek pótolhatóak, de a te testi épséged nem.

4. Sokan könnyen mondják, hogy legyen nálad paprika spray, de valakinek esélye sincs ilyesmiket beszerezni. Ellenben a kulcscsomó, körömolló kiváló fegyver lehet közelharc során, olyan sérült tudsz okozni vele a támdadónak, hogy simán lesz időd elfutni.

5. Ha már észrevetted, hogy valaki követ téged, ne hagyd, hogy mögéd kerüljön. Szemből még mindig könnyebb védekezni, mint hátulról. Ha más megoldás nincs, a futás is megteszi. Nem szegyén, ha az életed múlik ezen, akkor semmi nem szégyen.

6. Ha pl. teljesen kihalt az utca, másoktól nem várhatsz segítséget és már hozzádért a támadó, egyetlen dolgot tudsz tenni: kárt teszel benne. Nem kell neked egy teljes, 10 menetes boxmeccset leművelned vele, egy jól irányzott rúgás a nemiszervhez és garantáltan minimum annyira meginog, hogy kiszabadul a kezei közül. Vagy a másik opció, a körömolló/kulcscsomó. Arc, szemek, esetleg még torok is olyan terület, ahol egy erős vágás teljesen padlóra vágja a támadót. Ilyenkor nem szabad finomkodni, esetleg megijedni a vér látványától, teljes erődből kell cselekedni. Az egyetlen dolog, amire figyelni kell, hogy nehogy kikapja a kezedből és magad ellen csinálj fegyvert.

7. Ha megmenekültél a támadó kezei közül, nem az az elsődleges cél, hogy nyomban hazaérj, az, hogy minnél hamarabb biztonságban tudd magad. Ha bármilyen közintézmény, lehet ilyen a körzeti rendőrségi iroda vagy katasztrófavédelem épület, térj be oda gyorsan. Ami még most eszembejutott, ritkán lehet ez opció, de ki tudja, mi van, ha ez fogja megmenteni az életed, egy bankfiók készpénzfelvevő automatájához is be tudsz menekülni. Ha még a bank x órakkor be is zár, ha a kártyád a bejárti ajtó leolvasójánál lehúzod, bárhány órakkor be tudsz menni oda.

Legyél akárhány éves, bármilyen nemű, szépen kérlek, vigyázz magadra! Mindig van ki hazavárjon téged és szerintem nem szeretnél egy örök életű traumát okozni szeretteidnek azzal, hogy gondatlan voltál, nem figyeltél kellően oda és megtörént a baj.

P. P. L.

Engem egyszer elkezdett egy hatalmas, agresszív kutya üldözni, én meg rohantam előle...

Szerencsére az utolsó pillanatban megfogta a gazdája.

😅