A szüleim pszichiáterhez akarnak vinni. Mit tegyek, hogy ne engem hibáztassanak?
Anyával szeptemberben vidékre költöztünk.Az itteni gimiben elkezdtek "piszkálni" a lányok.Láttam rajtuk, hogy utálnak, de a fiúkkal jól kijöttem az első perctől fogva.
Eddig nem nagyon volt ilyen problémám, a régi iskolámban a legtöbben szerettek, a belvárosban is a népszerűek közé tartoztam.
Sokat vagyok külföldön, mert a családom nagyobb része nem Mo.-n él (apukám és az ő családja nem magyar).Emiatt folyton utazom és a családom tehetősnek is számít, talán ezért sem kedvelnek.
A suliban pár tanár sem rajong értem, ez is zavar.
Nagy rajtam a nyomás és nem szeretek itt élni.Emiatt van olyan, hogy iskola helyett elmegyek Pestre a barátaimhoz, barátnőimhez.Anya ilyenkor tombol.
Sokat lógok, de igazolásom van.
Rengeteg balhéba belecsöppenek, de nem direkt vagyok én ilyen.
A stresszt általában vásárlással vezetem le, vagy elmegyek bulizni is túl jól érzem magam...
Anya el akar vinni egy pszichiáterhez, apa meg nem nagyon tud ehhez hozzászólni több ezer km-ről.
De én nem akarom, hogy bárki őrültnek gondoljon, viszont anya azt mondja, hogy ő már belefáradt az örökös cirkuszba .Nem hiszi el, hogy a suliba ok nélkül utálnak.
16L
válasza:Szívem nem az a baj hogy utálnak a suliban, hanem az hogy pokollá teszed anyád életét. Nem szoktam ítélkezni, de abból amit leírsz egy elkényeztetett gazdagkislánynak tűnsz, aki azt hiszi azt csinál amit akar, következmények nélkül.
Kezdj el nagyon gyorsan változtatni a dolgaidon, és felelősséget vállalni az életedért, mert ha így folytatod, nincs az a pszichiáter, anyuka, apuka, aki megment a lehető legnagyobb pofáraeséstől.
válasza: válasza:
válasza:sz orsii
Mert ő nem tette pokollá az én életemet?!
Elköltöztünk a felépített, jól működő életünkből, mert neki így tartotta a kedve.
11.12
De, ok nélkül utálnak.Egy szót sem szóltak hozzám, de már sugdolóztak, meg bámultak.
Nem vagyok sem elkényeztetett, sem nagyképű.Azt viszont nem hagyom, hogy pár irigy, nagyképű, buta csaj becsméreljen csak azért, mert olyan helyeken járok, ahová ők sosem jutnak el, olyan boltokban vásárolok, ahonnan egy karkötőt nem tudnának venni és 10 perc alatt jóban leszek azokkal a srácokkal,a kiket ők hónapokig nem tudnak becserkészni (és ezt nekem mondták páran a suliban, szóval nem csak én gondolom így).
Nem az volt a célom, hogy népszerű legyek.Csak jóla karom magam érezni és kész.
11.17
Nem futok el a gondok elől,általában csak mosolygok rájuk és hagyom, hogy azt terjesszenek rólam, amit akarnak,a tanárokkal is ugyanezt teszem.
Én már nem akarom, hogy ezek szeressenek, csak normális életet akarok.
Piroska és a farkas
Már mondtam anyának ezeket, de mintha meg sem hallana.Apa ebbe annyira meg nem tud beleszólni.
Mikor felvetődött a költözés gondolata, én kértem, hogy akkor had költözhessek külföldre.Nem engedte, mert "mégis milyen anyának gondolnák mások, ha a lánya inkább az apjával élne, mint vele"...
válasza:Kérdező, próbáltál nyitni a lányok felé? Ne feledd, te kerültél egy összeszokott közegbe, ahol már megvoltak a baráti kapcsolatok, nem várhattad el, hogy mindenki elsőre körbeugráljon, csak mert te új vagy.
Én azt javasolnám a sulis problémádra, hogy próbálj meg nyitni a lányok felé, persze négy hónap elteltével már nem lesz olyan könnyű semmissé tenni a kialakult előítéleteket. Egyébként lehet, hogy ők is csak némi hajlandóságot szerettek volna látni rajtad, hogy szeretnél a közösség tagja lenni. Mondjuk megkérdezhetted volna, hogy tudnak-e valami kis remek beülős helyet, vagy boltot, sportolási lehetőséget, akármit.
Azt se tudhatjuk, hogy akaratodon kívül esetleg nem úgy jelentél meg köztük, mint a fővárosból "alászállt" menő nagyvárosi lány, akinek esze ágában sincs beilleszkedni a "pórnép" közé és látszik rajta, hogy élete legnagyobb tragédiájának éli meg, hogy oda kell járnia. Nem ezzel akarlak megvádolni természetesen.
Én megértem, hogy akaratodon kívül alakultak a dolgok és nyilván már csak emiatt is kellő daccal állsz a helyzethez és titkon vagy kevésbé titkoltan az anyukádat hibáztatod, mert kiszakított a jól megszokott kényelmes környezetedből. Megértem, hogy egy korodbeli lánynak ez hatalmas érvágás, főleg ha a legkedvesebb barátnőidet is ott kellett hagyni. Így természetes is, hogy elsőre nincs annyira kedve másokkal barátkozni.
Egyébként attól hogy szakemberhez szeretne vinni anyukád, nem fognak őrültnek gondolni. De egyébként lehet nem lenne hülyeség, mert lehet tudna segíteni feldolgozni a jelenlegi helyzetet és segítene a lelkiállapotodon, mert azt ugye kijelenthetjük, hogy nem vagy épp kiegyensúlyozott.
Anyukádnak pedig bocsáss meg, amiért "tönkre tetted az életedet", lehet hogy ő nem mondja, de nem biztos, hogy ő nem küzd gondokkal, egy környezetváltozás, még ha maga az illető akarja, akkor is nyomot hagyhat az emberen. És ha talán nem is érzed úgy, de ő mindig törődik veled és csak a legjobbat akarja. Különben hagyná, hogy tovább tombolj jó módodban, nem pedig megoldást szeretne.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!