Reménytelen vagyok. Ez nagy baj? Szülők pls!

ne féljél a szüleidtől!

azt a kérdést kellene megválaszolni - a szüleiddel, esetleg a tanárokkal együtt - hogy mi az oka? csak ha erre tudod/tudjátok a választ, akkor lehet a megoldáson gondolkodni.

és most nem szeretném felsorolni a lehetséges válaszokat, mert azzal befolyásolnálak és az nem biztos, hogy jó eredményhez vezet a probléma megoldásában :)

sok sikert! :)

Miért gondolja minden szülő azt, hogy ha a gyerek rontott, vagy soha nem is volt túl jó tanuló, akkor az csak azért lehet, mert túl sokat internetezik, és nem tanul eleget?

Az ilyen rontásnak más oka is lehet. Pl lelki.

Nálam fordítva volt általánosban. Rossz tanuló voltam, a tanárok csak annyit mondtak anyunak, hogy nem megy neki, nem ért hozzá, nincs nyelvérzéke, van ilyen.

Aztán jött egy érzelmi megrázkódtatás, egy jó barátnőmet elszakították tőlem az ő szülei, ugyanis ő jó tanuló volt, és egyszerűen eltíltották tőlem.

Ezután borzasztó magányos lettem, nem érdekelt semmi. Páratlanul voltunk az osztályban és valakinek mindig egyedül kellett ülnie a padban, ami soha nem tetszett senkinek. Innentől kezdve én ültem egyedül mindig, mert engem nem érdekelt. Az osztályfőnök meg megköszönte, amiért nem csináltam problémát belőle. (ahelyett hogy megkérdezte volna, hogy mi baj)

Elkezdtek javulni a jegyeim, pedig nem foglalkoztam többet a tanulással mint máskor. Minden tanár örült neki, és mindenki POZITÍV változásokról beszélt.

Egyetlen tanár jött rá, hogy valami nincs rendben, az énektanár. Többször megpróbált szóra bírni, de mindig eltusoltam a dolgot. Egyik alkalommal azonban anyukám is furcsa dolgokat kezdett kérdezni (később kiderült, hogy beszélt azzal a tanárral) Én mindent elintéztem, és minden kételyüket tovaűztem, pedig én is tudtam, hogy valami nem jó.

Most kitűnő tanuló vagyok anyukám nagy büszkeségére, de nincsenek barátaim, nem járok bulizni, nincs "pasim". 19 éves vagyok és abból áll az életem, hogy készülök az érettségire délelőtt a suliban, aztán hazamegyek. Másnap pedig újra ugyanez. Mindenkinek kényelmes így csak nekem nem.

(bocs, hosszú lett)

Pont így vagyok én is!

Szörnyűek a jegyeim!Általánosba alig tanultam 1,5-2órát,órán nem igazán lehetett figyelni mert az osztály "Vagányai" mindig hangoskodtak,de így 4,5 körüli volt az átlagom mindig.

Most pedig hiába tanulok napi 3-4-5órákat koncentrálva,s figyelek az órákon így is csak 3,65 az átlagom.

Én is 9.-es vagyok.

Bukásra szerencsére semmiből nem állok,de ez így is nagyon rossz érzés.Nem az zavar,hogy ennyi az átlagom,hanem,hogy a szüleim mit gondolnak...Pedig anyukám azt mondta,hogy ne aggódjak,mert odateszem magam és évvégére kijavítom.

De egyszerűen nem tudom,hogy mit csináljak már...nagyon rosszul érzem magam ez miatt,de már annyi féleképpen próbáltam tanulni,az órákon is mindig figyelek...de hiába:(

Nem tudom,Te mennyit tanulsz,s hogyan,de nekem úgy látom a legjobban az vált,hogy nagydolgozatok előtt kijegyzetelem amit tudni kell és hangosan olvasgatom,10x-szer biztos elolvasom,utána próbálom visszamondani,ha nem megy olvasom tovább.Németből,föciből és magyarból így vagyok 4-es:)

Sok sikert a tanuláshoz!

14,5/L

Aztán milyen jövőd lesz, ha jól tanulsz? Kicsit sok a munkanélküli szakember és értelmiségi...

Azért az jó érzés, hogy a szüleidhez így viszonyulsz! Mégcsak nem is félelem, hanem szégyen... Helyén van a szíved!