Nektek is szoktak lenni ilyen nagyon rossz periódusaitok, amikor legszívesebben csak kikapcsolnátok a világot?

Rajtam ez segít: http://www.youtube.com/watch?v=gl_vsL5nrvg

"A világ nem csak napfény és szivárvány.(...)Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább."

Ha van valami rossz csak arra gondolok, durvább is volt már, ezt is kibírom... És ha az élet problémákkal állít szembe nem megfutamodom, vagy sajnálom magam, hanem teszek azért, hogy megoldjam!

Nekem meghalt az egyik legjobb barátom, amikor fostam az iskolában, ő volt az, aki barátkozni kezdett velem. Elég durva volt akkoriban, kibírtam. Ment minden tovább, kitartóan csináltam, amit kellett, reggel felkeltem, bementem az iskolába, készültem, tanultam, eljártam az edzésekre. A lány, akiért odáig voltam, és már volt esélye, hogy legyen valami köztünk, képes volt beköpni a randin, hogy közben lett barátja. Eléggé szíven ütött, de ez van, ki kell állni. Én idén kaptam egy egyest matekból, azóta kőkeményen gyakoroltam az algebrát... összehoztam kettesre a következőt, eszméletlen nehéz, de a tanár látja, hogy igyekszem, és segít. Nem keresek bűnbakot, és nem is mondom, hogy a tavalyi tanárom, aki nem tanította a hibás, még ha az is, most ez nem számít, ezt be kell gyakorolnom, és ezt csinálom, kész!

És, ha úgy érzed tényleg nem bírod, és túl durva már, akkor én azt tanácsolom, valami módon tudd levezetni azt, ami felgyülemlik benned... Van aki sportol, van aki zúzós zenét hallgat, van aki egy kicsit pityereg... Nekem egy komoly edzés, és utána egy jó alvás mindig segít! De mindenkinél más. Én is kikapcsolnám a világot, de nincs ilyen opció... Sok az elvárás, rosszak a körülmények, és még kéne valamilyen szinten szocializálódni is, beszélni, haverkodni, néha bulikba is elnézni... Nem könnyű az élet, de senki sem mondta. Lehet piti dolgok, de neked ez is sok, akkor ez van. Ez relatív, és mondhatod milyen rossz egy afrikai gyereknek, attól neked nem lesz jobb. Igaz valamilyen pozitív érzést ad, amikor elképzelem, Afrikában egy csappal, amiből jön tiszta víz, mekkora király lennék, de ez sem javít a hangulaton mindig... Én gyakran érzek így, de nem szoktam komor lenni, inkább dobom a szarkedvet és király vagyok!:)

16/F

Persze, most pár hónapja tart, főleg az az oka, hogy 5-6 órákat alszom, amikor simán bírnék 10-11et is.

Sajnálom, hogy te is rosszul érzed magad, de gondolj arra, hogy minden rendben lesz :) Ha túl sokat időzöl a rossz dolgokon, akkor erősíted őket. Ez most pszcihomókusosan hangzott, de egy próbát megér, addig sem aggódsz.

Vegyük sorba, amiket leírtál:

Én ma kaptam egy egyest kémiából, persze rossz dolog, de nem omlik össze a világ. Ki tudom javítani, csak valljuk be, volt jobb dolgom, volt más is, amit tanuljak, nem szeretnék kémikus lenni.

A szüleid, csak úgy, mint minden ember, veszekednek néha. Nekik is lehet egy rosszabb napjuk, amikor a másik viccesnek szánt beszólására azonnal ugranak, és veszekedés.

A barátnőddel nem tudom, mi történt, hogy milyen értelemben vesztetted el, a fiú valószínűleg beteg vagy okkal nem jár suliba, majd látod még :)

Nyilván nem ezek a legnagyobb problémák a Földön, de attól tényleg nem esz jobb, hogy másnak rosszabb, számodra ez tűnik nagynak. Azért legyél hálás, hogy mindezért egy meleg lakásban aggódhatsz, de ez nem ok arra, hogy ne nyafogj néha, az teljesen oké :)

16/L

Szerintem mindenki szokott rosszabb periódusokat átélni, amikor úgy érzi, hogy legjobb lenne elvonulni a világ elől.

Egy kicsit most is hasonló érzésem van, de szerencsére nem jutottam el erre a pontra, mert csak az életem bizonyos területein állok nagyon rosszul. Addig, amíg vannak szép dolgok is az életben, vannak sikerélmények, addig nem tudok teljesen magamba fordulni, mert a siker és a szép dolgok tartják bennem a lelket.

Oltári nagy szerencsém van azzal, hogy jelenleg egy olyan közegben tengetem mindennapjaim nagy részét, ahol nagyon jó emberek vannak. Jó társaság kovácsolódott össze a pár hónap alatt, egy cél felé haladunk mindannyian, így ha valaki elakad, segítünk neki, húzzuk magunkkal, senkit sem hagyunk magunk mögött. Összetartunk és segítünk egymásnak, jókedvre derítjük magunkat és a másikat. Ez hatalmas érték. Az egyik lánytól például megtanultam azt a felfogást, hogy fölösleges mindig idegeskedni, és ha kicsit is lehet nevetni, akkor nevessünk. Pér hónapja tényleg így élek. Nagyon sokat nevetek, és ez többnyire őszinte nevetés, ami valódi gyógyír a lelkemnek. A kisebb problémákat is könnyebb így átvészelni.

Ennek ellenére természetesen nekem is volt nagyon rossz időszakom, akkor még nem ebbe a közegbe éltem, nem ismertem őket. Volt egy jó néhány hónapos periódusom, amikor úgy éreztem, hogy összeroppanok ekkora teher alatt, s nem segített semmi sem. Úgy éreztem, a barátaim eltávolodnak tőlem, a tanulás nem ment jól, a versenyem rosszul sikerült, nagypapám nagyon beteg lett, hetekig kórházba volt, a szüleim nagyon sokat veszekedtek, idegileg már nem bírtam a sok veszekedést, és én is összevesztem velük. Volt egy fiú, aki csúnyán átvert, miközben én beleszerettem. Egy ördögi kör alakult ki. Egyre többet akartam, hogy legalább a tanulásban érjek el sikereket, ami szépen lassan meg is lett, az érettségim nagyon jó lett. De közben nem koncentráltam semmi másra, nem ettem rendesen, keveset ittam, a baráti kapcsolataim tönkrementek, a családommal alig beszéltem, alig aludtam.

Az egyik nap nagyon rosszul lettem, hiszen teljesen kimerült és gyenge voltam. A szervezetemnek nem volt ideje regenerálódni, nem aludtam eleget, és még tápanyagot sem kapott megfelelő mennyiségben.

Akkor döbbentem rá, hogy bár volt, aki tényleg elfordult tőlem, az igaz barátaim ugyanúgy ott voltak, és segítettek nekem. Mellettem voltak, nem hagytak cserben. Aztán a gondolkodásmódomon is sokat változtattam, és szép lassan minden rendbe jött.

Először persze fizikálisan kellett megerősödnöm, fokozatosan egyre többet ettem (előtte volt olyan is, hogy egész nap semmit nem ettem), és ittam, egyre többet pihentem. Aztán lelkileg is megerősítettem magam. Elkezdtem relaxálni, meditálni, és pozitív dolgokra gondoltam. Bármikor eszembe jutott valami negatív dolog az aktuális élethelyzetemmel kapcsolatban, nem a negatív részén agyaltam, hanem kereste benne valami pozitívat, hogy mit tanulhatok belőle, mit kell megtapasztalnom stb. Ez nagyon sokat segített nekem.

Miután ezt megtanultam, úgy érzem, könnyebben meg tudod küzdeni egy-egy ilyen nehéz periódussal. Az új közeg pedig szintén sokat segít ebben. Nem hagyják, hogy magamba zuhanjak, és egyedül búslakodjak. Bármi gond van, ők meghallgatnak, ha szeretnék róla beszélni, és segítenek, ha tudnak. Ha pedig nem tudnak segíteni, mert előfordul ez is, akkor is biztosítanak a támogatásukról, és ez nagyon jó érzés. Illetve megpróbálnak mosolyt csalni az arcomra, elterelni a gondolataimat. :)

18/L