Ti nálatok ez, hogy ment?

Én hatosztályos gimibe jöttem, mert borzasztó volt az általános iskolai osztályom, a családomból mindenki támogatott, mert unokatesóm is ugyanabba a gimibe ment hatosztályosba, és nagyon szerette.

Lehet apukád reálisabban látja a helyzetet, hogy mivel boldogulsz, de ha azért küldene vegyipariba, mert azt akarja, hogy vegyészmérnök legyél, akkor azt ne hagyd, mert lehet nem leszel boldog. De gondold át, te ismered apukád, kérd meg, hogy mondja el, miért szeretné, hogy odamenj, ahova te nem gondolod. Higgadtan beszélj vele, ne kiabálj, próbáld megérteni a helyzetét, ő is a legjobbat akarja neked.

Sok sikert :)

Szia!

Nálunk úgy volt,hogy én döntöttem el,hogy melyik gimibe akarok menni,és milyen tagozatra.Apu jobban szerette volna,ha egy másik gimibe mentem volna,mert az egy picit közelebb van,mint a másik,de aztán pár nap múlva belenyugodott.:)

Nálunk ez elég nehéz helyzet volt. A városból nem akartam elmenni, a kolis élettől féltem, a buszozást nemigen bírtam volna. Meg volt pár iskola a városunkban, tehát választási lehetőség is volt. Nővérem gimis volt, nagyon istenítette a gimit, mindenáron meg akart győzni, hogy odamenjek. Nekem a gimi nem volt szimpatikus, meg dacból csak azért sem akartam odamenni, mert egy általánosba jártunk, és engem a legtöbb tanár csak úgy emlegetett, ismert, hogy XY húga vagyok. És ez zavart. :D

Szóval kinéztem egy középiskolát, szakiránnyal (közgazdaság) együtt. De volt egy másik iskola a városban, ahol szintén volt közgazdaság szakirány. Apum anno odajárt, de egyébként műszaki suli, tele fiúval. Az iskola rideg, a tanárok furák, sok a fiú, alig van lány, tudtam, hogy nem az én helyem. Én ott nem éreztem volna jól magam.

Harcoltam a saját igazamért, úgy gondoltam, az én döntésem. Ha elszúrom, majd tanulok belőle. Másrészt ott motoszkált bennem, hogy apumat is kényszerítették anno a műszaki suliba, és nagyon rühellte. Én meg ezt nem akartam átélni.