Ez normális a 13 éves lányomnál?

Van pár dolog, ami fölött eddig elsiklottam, de mostanában így belegondolva szerintem ez nem átlagos. Például nincsenek barátai, soha nem jár el sehová és nem hív át magához senkit. Mikor rákérdezek, mindig azt mondja, hogy ő jól megvan egyedül nincs rászorulva az idiótákra. Az iskolában átlagosak a jegyei, bár van hogy becsúszik pár kettes. Mikor a tanulásról beszélek vele, mindig azt a választ kapom, hogy senki ne várja el tőle, hogy őt érdekelje, ő megszerzi a bizonyítványt és ennyi. Ez is aggaszt egy kicsit. Sosem kér segítséget a tanuláshoz. Az osztályfőnöke szerint tudna sokkal többet csak nem akar. Aztán még ott van az is, hogy állandóan filózgat az élet nagy dolgain, a könyvtárból is filozófiai könyveket vesz ki, van hogy mentális betegségek után olvasgat és jegyzetel, vagy természetfeletti dolgok után kutat. A nappaliban van a gép, így sokat látom, ami őt nem zavarja. Mindent lejegyzetel aztán ha valamiről beszélgetünk, sokkal jobban átlátja sokszor a helyzetet, mint én. Van olyan is, hogy kiül a teraszra, és bámul. Ha pedig megkérdezem, hogy mit csinál, azt mondja, hogy gondolkozik, majd szól ha végzett.

Ez normális ebben a korban? Meg kéne ijednem? Mert látom, hogy más korabeli éli a vidám életét. Persze én nem akarom, hogy olyan legyen, mint ők mert elég sok rosszat hallani, de 13 éves korában már a saját kis világában találja meg az örömét, ez nekem furcsa. Mit gondoltok?