Tényleg ilyen gáz, hogy ilyen vagyok? Többi lent.

Én is és a férjem is ilyenek vagyunk. A suli nem volt egyszerű. Nekem jobb volt, sok hozzám hasonló "tanulós" volt az osztályban, de őt halálra szekálták érte. 30 évesen nehezen találtunk párt, örültünk, mikor egymásra bukkantunk. Még mindig tanulunk valami újat, ő is tanul, én is egyetemre járok, mellette dolgozunk. Ha valamiről beszélgetünk, de nem tudjuk pontosan, hogy is van, utánaolvasunk, elmondjuk egymásnak, örülünk, hogy "na, erről is többet tudtunk meg". Elképesztően jókat beszélgetünk, sosem unatkozunk egymás mellett. Egymásnak is tanítunk itthon dolgokat, amiket a másikunk még nem tudott, fantasztikusan jó érzés.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy tarts ki a suliban, mert ott random korodbeliekkel vagy összerakva egy terembe, de az élet meghozza majd azokat a barátokat és társakat, akik éppúgy élvezik a tanulást, fejlődést, ismeretszerzést, ahogy Te és akkor tényleg nagyon jó lesz majd! Ez csak pár év, ne alkalmazkodj csak a cikizés miatt, és ne mondj le azokról a dolgokról, amik jó érzésekkel töltenek el, még akkor se, hogy ha az az olvasás és mások szerint ciki! Ez pár év, az élet pedig nagyon hosszú! Kívánom, hogy tudj meg még többet a világról és olyan barátokra és társra lelj, akik éppúgy élvezik ezt, mert nagyon-nagyon jól fogod magad érezni közöttük :)))