Van más is akinek ilyen az anyja? Mit gondoltok?
Arról van szó, hogy semmit nem foglalkozik velem. Nem is beszélünk sőt ő van, hogy nem is köszön nekem. Nekem nagyon rossz látni, hogy a barátnőim együtt mennek az anyjukkal biciklizni, sétálni, vásárolni. Vannak anya-lánya programjaik. Meg megbíznak az anyjukban és tényleg bármiben segítséget, tanácsot kérhetnek. A barátnőim nagy része már tud pár dolgot főzni mert az anyjuk megtanította őket, van akit sminkelni is. Én nem tudok semmi ilyesmit amit egy lánynak illene mert engem nem tanított meg rá. Még csak 14 éves vagyok, van még időm rá csak a környezetemben én vagyok az egyetlen. Úgy érzem, hogy le vagyok maradva még, ha általánosságban nem is, de a környezetemben igen. Nem hordhatok szoknyákat, csinosabb felsőket, nem festhetem a körmöm, nem hordhatok magassarkút. A barátnőimnek szabad és az anyjukkal mennek el vásárolni vagy egyedül. Míg őket például elvitte az anyjuk kozmetikushoz vagy elmagyarázta nekik, hogy mit hogyan kell, addig az én anyám semmit nem mondott. A testvéremtől csórtam borotvát. Nem kaptam melltartót, holott már szükség lett volna rá. Abba sem avatott be, hogy egyszer meg fog jönni. Sőt, tudják, hogy rossz a szemem, de nem hajlandóak nekem szemüveget venni. Semmi nem érdekli. Rengeteget cikiznek, olyanokat mondanak, hogy lány létemre úgy nézek ki mint egy fiú. Persze nem attól lesz valaki lány, hogy sminkel és magassarkút hord és ennyi idősen felesleges is, de most már majdnem kezdem elhinni. Én szóltam már többször, de nem kaphatok semmit, egyedül pedig nem mehetek. Ha már most kinéznek akkor mi lesz majd a gimiben? Nem is az, hogy nem lehet magassarkúm vagy nem sminkelhetek, ezeket én se szeretném, de belemennék mert cikiznek vele. Csak egy farmert, pólót(5db) és egy cipőt hordtam eddig is. Még egy nadrágot sem kaphattam eddig sem mert van egy. Ő pedig szinte minden nap vásárol magának. Ha együtt mentünk mert már muszáj volt nekem vásárolni, volt, hogy nekem nem vettünk semmit csak neki.
Én szeretném, ha jobb kapcsolatom legyen vele. Olyan mint ha nem is szeretne. Semmit nem csináltunk soha együtt. Valamint olyan mintha nem "fogadná el", hogy lány vagyok. Mit tudnék csinálni?
Elég "érdekes" egy anyád van. Őszintén sajnállak. Ilyenkor amikor ilyeneket olvasok ,látok, hallok ilyenkor kezdem átértékelni az életem és rájövök az én dolgaim ezekhez képest nudli. mert én mindig így vagyok vele, hogy inkább megyek egyedül vagy a barátnőimmel vásárolni de ilyenkor esik le ,hogy mekkora mázlim van ,hogy eljön anyum.
Apukáddal milyen a kapcsolatod?
vele ne tudnád megbeszélni ,hogy ezek a gondjaid?
És egy nagyon őszinte és nyugodt beszélgetés anyukáddal? Nyilván nem vághatod a szemébe a pontos véleményedet , de talán óvatosan ,hogy szeretnél vele közös programokat kicsit több cuccot. És nem a szórakozás kedvéért hanem ,mert szükséges.
Én a legszükségesebbeket táska, nadrág ilyenek ezeket ugye ált. anyummal veszem meg. De az ilyen élvezeti cikkek mint szempillaspirál körömlakk szájfény vagy fülbevaló nyaklánc karkötő vagy pl. A sokadik póló ezeket magamnak veszem meg. Sokszor van olyan ,hogy nagyon megtetszik egy póló és megveszem magamnak.
Szóval: Próbáld őszintén megbeszélni anyukáddal. Óvatosan és próbáld elkerülni a konfliktust.
Köszönöm!
Nekem volt olyan osztálytársam akinek az anyja szinte kedvesebb volt velem mint a lányával. Az én anyám is jófej másokkal. Nekem persze tetszett, hogy beszélget velem meg tényleg kedves és érdeklődő volt, de gondoltam, hogy a lánynak ez rosszul esik mert nekem sem jó mikor látom anyám ugyanezt csinálja. Tehát, próbálok jóban lenni másokkal, de mégis a saját anyámmal kéne. Hiába lenne egy barátnőm anyukája, nekem hiányzik az igazi, az enyém.
Véletlenül elküldtem :)
Szóval hiányzik, de nem csak ő, hanem az egész családom. Azt látom, hogy a barátaim ide-oda mennek a családdal. Nekem is hiányzik, hogy valaki foglalkozon velem. Mindig mesélik, hogy este társasoznak, beszélgetnek, együtt vacsoráznak. Mi nem szoktunk. Mikor kisebb voltam játszottak velem, de akkor sem sokáig meg mondták, hogy hagyjam őket békén és csak tehernek éreztem magam, akit nem is szeretnek. Nem az kell, hogy minden héten menjünk nyaralni, kirándulni csak beszélgessünk vagy kártyázzunk vagy valami. Kérdezzenek rá, hogy mi van velem mert nem is érdeklem őket. Vannak dolgok, amikről jó lenne beszélni, de a barátaimnak nem mondom el. Úgy érzem, hogy nem bízom meg bennük eléggé és igazán nem érdeklem őket. Vannak dolgok amik szerintem nem tartoznak rájuk. A családommal megbeszélném, ha lehetne és az lenne a legjobb. Viszont náluk is azt érzem, hogy csak azért hallgatnának meg, hogy túllegyenek rajta, és a legtöbbször nem is figyelnek rám. Kiröhögnek és semmibe veszik amit mondok. Ráadásul elpletykázzák mindig mindenkinek, hogy sajnálják őket milyen lányuk van. Szívesebben beszélném meg akár egy idegennel mert tudnám, hogy neki nem érdeke visszaélni vele és azért kérdezi mert érdekli és nem azért mert kötelességének érzi.
Szia :)
Őszintén mondom hogy nagyon sajnállak!
Szerintem a továbbiakban ha nem javul a kapcsolatatok menj ha van lehetőség koleszba. Ott mindenki kicsit önállóbb, rájössz dolgokra,mit hogyan kell, és a többiektől is látsz valamit. Ott senkinek nincs ott az édesanyja. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!