Most tényleg én voltam a bunkó vagy anyukám nem ért meg engem? (Többi lent)

Megpróbálom röviden leírni a lényeget.

6 éves koromig egy szobában lakta a bátyámmal, aztán felköltöztem a házunkban lévő nagy tetőtérbe. Tényleg nagy a helyiség. És ha jöttek hozzánk valakik akkor mindig a szobámban aludtak ,mert van itt egy kanapé ami egyben francia ágy is.

Már megszoktam legyen szó nagyszülőkről, apum egyik barátjáról és a feleségéről akik tőlünk messze laknak vagy bárkiről aki közelebbi ismerős , rokon.

Apum barátjáéknak van egy ismerősük egy félig magyar félig mexikói család. Az apa meghalt egy vagy két éves. Az anyuka magyar származású. Két gyerekük van egy lány olyan 9 éves és egy fiú olyan 3-4-5 éves körül van.

Nemsokára jönnek haza (egyébként kint élnek mexikóban)

És anyum meghívta őket hozzánk egy hétvégére. És úgy lenne ,hogy apám barátja és a felesége (akiket am nagyon bírok) és ezzel még nem is lenne gond hanem a gyerekek anyja meg a két gyermeke. És tudom ,hogy csak kettőt aludnának itt meg napközbe nem is lennének itthon mert mindenfele elmennének de pár éve találkoztam velük és mind a ketten annyira mozgékonyak . Félek ,hogy levernek mindent ( az egész szoba tele van üveg mütyürökkel meg díszekkel stb.)

Meg nekem ez a család olyan idegen és akkor ost öten beköltöznek a szobámba.

Évek óta ez van ,hogy ha jön hozzánk valaki akkor az én szobám a "hotel" . és utálom ,hogy nem jöhetek be csak úgy hanem kopognom kell ,hogy bemenjek a saját szobámba . És ha itthon vagyok az esetek 90 %-ba itt vagyok.

Én vagyok nagyon undok vagy a szüleim nem képesek felfogni ,hogy gyakorlatilag beletuszkolnak 5 embert az én saját világomba??

UI: Normális válaszokat nagyon megköszönném illetve kíváncsi vagyok szülők, illetve bárki véleményére. !

L