14 évesen az rendben van, hogy ha bármi jobban bánt vagy valami nagyobb bajom van azonnal a zenehallgatásba menekülök?

Húha, hát ebben a pillanatban is zenét hallgatok, meg amúgy mindig, amikor időm van rá. Nem tudom, biztos így menekülök valami elől, vagy csak szimplán imádom. :D Aláfesti a kis belső világomat.

Amikor szekáltak a suliban még régebben, és szinte teljesen szétcsúsztam idegileg, konkrétan elbőgtem magamat, amikor a szüleim el akarták venni tőlem a zenelejátszómat, mert mindig csak ettől tudtam jobban érezni magamat. Amikor valaki beszél hozzám, miközben zenét hallgatok ideges leszek, nincs nap, amikor nem hallgatnék.

Nem mondom, hogy totál normális (nálam legalábbis tuti nem, ki sem bírom zene nélkül), de még mindig jobb, mintha kárt tennél magadban.