Mit tegyek, ha ilyen rossz a kedvem, meg úgy általában mit tegyek, ha ilyen az apám?

Ezeket a kérdéseket is én tettem fel:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamasz..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamasz..

Tehát beszéltem vele kedden hogy ne legyen baj, ha esetleg párszor 6kor érek haza a suli után, hogyha esetleg beszélgetek az osztálytársaimmal egy kicsit. És észérvekkel, értelmesen próbáltam beszélni vele. De nem képes értelmesen beszélni. Nem rosszból, de szerintem baj van az agyában valamivel. Nem képes logikusan felépíteni a mondatait. Csak hajtogatja a bibliaverseit, hogy a rossz társaság megrontja a jó szokásokat és ezért nem enged sehova. És ha bebizonyítom, hogy nem logikus, amit mond, akkor befejezi a beszélgetést (feláll és bemegy, mert a kertben szoktunk beszélni). Meg mindig azzal jön, hogy ő mindig megadott mindent azért költözött kertesházba, hogy a gyerekeinek jó legyen. Meg mindig volt mit enni, meg ruhám is mindig volt, miért vagyok ilyen elégedetlen. Nem fogja fel, hogy ez alap, és hogy a szülő ezt az életpályát választja a gyerekvállalással. Azt mondja, hogy mintha két külön nyelven beszélnénk, annyira nem értjük meg egymást. Ez így van, de az ő részéről. Aztán hazajártam ezen a héten időben, és a szobámban voltam. Csak odaköszöntem hogy szia meg nem beszéltem hozzá. De mintha észre se vette volna hogy otthon vagyok. Amikor kimentem egy szendvicset megenni, akkor azt mondta, hogy na mivan, kijöttél a barlangodból? És ez olyan rosszul esett. És ezen a héten nem volt soha leckém, meg nem tudtam odafigyelni az órán, és annyira, hogy már az osztályfőnök kérdezte meg h mi a bajom. Szerintem lehet, hogy az öreg a tudatalattijában bosszút akar állni, mert miattam vesztette el a Jehova Tanúja gyülekezetében a tisztségét, mert én lemondtam a vallását. De az is lehet, hogy kodependens.

[link]

Itt a harmadik bekezdést mintha róla írták volna. Még nem vagyok 18, de 293 nap múlva az leszek. Már csak azzal fenyeget, hogy ha nem engedelmeskedek neki, akkor másik iskolába írat. Nem azért, mert ott jobb lenne, csak mert tudja, hogy nekem az rossz lenne, meg vesztenék két évet. Meg azt is mondja, hogy hazavitet a rendőrséggel. És csak telnek az üres napok, másfél éve nem voltam sehol szórakozni, mert nem enged el. És most, amikor beszélni akartam erről vele, hátat fordított és nagyon rossz kedvem lett, amikor ezzel szembesültem, hogy még 293 napig kell szenvednem ennek az őrültnek a karmai között. Gyomorgörccsel járok haza, meg sírtam is, az iskolában, fiú létemre. És nem fogja fel, hogy mi a helyzet, ma kérdezi, hogy mi történt? Úgy bánok vele, mintha nem is tudja mit csinált volna velem. Nem mondtam rá semmit, mert épp indultak itthonról, de ennyire nem fogja fel. Családtagok sem tudnak rá hatni, az egyik tanár negybátyám sem, aki jobban látja a helyzetet talán még nálam is, és nekem ad igazat. Aztán elkezdtem inni, de attól sem lett jobb. Idegileg kész vagyok, és nem tudom, mit tegyek. Segítsetek válaszaitokkal. 17/F