Kamasz fiúk, ti köszönnétek egy olyan osztálytársatoknak reggel, aki csak oda jár de még nem beszélgettetek vele soha?

Ismerős az ilyen. Bejött reggel, leseggelt a székére, szót sem szólt egész nap, csak ült, kb. 2x ha megmozdult, csengetés után felkelt, azt se mondta fapapucs és lelépett. Az évek alatt jó, ha egy üdvözlőkártyányit szólt, a nevén kívül semmit nem tudtam róla. Nem közeledett senki felé, aki meg beszélgetni akart vele, azt legfeljebb lemorogta, vagy vissza se szólt. Fel sem tűnt, ha bent volt, az se amikor nem, egy marék sóder érdekesebb volt nála. Annyira jelentéktelen figura, hogy a nevét sem tudom, bár azt is hallottam talán háromszor. De hosszú lett ez.

Egy darabig köszöntem az ilyeneknek, mert több is volt, de amikor fél év után még csak vissza se intettek, csak elmentem mellettük. Kézfogást meg sem próbáltam, asszem talán egyszer, akkor is csak nézett, azt se tudta minek nyújtottam ki a jobbom, meg az amúgy is a bizalmasabb köszönésem volt haveroknak.

Nos, az én időmben mindenki köszönt mindenkinek. Lányok is fiúknak, fiúk is lányoknak. Akkor is ha egyébként nem volt semmi közös téma

Minden fiú kezelt mindenkivel! Reggel ezzel kezdődik normál esetben a nap az osztályban! Általánosban testnevelés órán együtt voltnunk egy másik osztállyal. Voltunk kb. 20-an az öltözőben, de amikor belépett egy új ember végigkezelt mindenkivel. Ismerősökkel évfolyamon belül, és azon kívül is a folyosón első találkozáskor kézfogás a férfiak között! Sőt, ha csak látásból ismertünk a suliból valakit, de valami folytán akadt egy közös témánk, pár szóváltásunk, kézfogással kezdődik a kontaktálás férfi körökben!

Ez tehát 30-50 kézfogás naponta, kedve fiatalok, plusz a köszönések a lányoknak - el lehet hinni nem megerőltető, hanem inkább alap!