Szerintetek jó vagy rossz ötlet?

Én egy hónap járás után vesztettem el a szüzességemet az első barátommal, úgy, hogy csak hétvégente találkoztunk.:) Igaz én már 19 éves voltam. 1 év után szakítottunk és elég görény volt, mint utólag kiderült, de nem bántam meg, mert úgy történt, ahogy elképzeltem (szerelmes voltam, szeretve éreztem magam, odafigyelt rám). Azóta csak a mostani párommal feküdtem le, szintén 1 hónap után. 25 éves vagyok és 3 és fél éve vagyunk együtt és esküvőt, gyerekeket tervezünk. Szóval attól függetlenül, hogy nem fél év után feküdtem le egyik partneremmel sem, nem lettem r*banc. Csak gondoltam megosztom veletek, hogy legyen egy ellenpélda is.:)

Abban viszont egyetértek az előttem szólókkal, hogy még túl fiatal vagy hozzá. Nem arról van szó, hogy az én példámat kellene mindenkinek követni, de én a 17-18 éves kort tartanám ideálisnak a szüzesség elvesztésének, bár ez függ az illető személyiségétől is. Én későn érő típus voltam, anyukám és húgom viszont korán értek. Anya 14 évesen vesztette el és nagyon megrázó élmény volt neki. A húgom idén lesz 21 éves és még szűz.:) Szóval nem kell ezt erőltetni szerintem, mert lehet most úgy érzed, de valószínűleg nem vagy még felkészülve rá lelkileg. Ha szeret a barátod, akkor úgyis várni fog rád.:)

Hát rögtön nem muszáj vele lefeküdnöd.Kívánd csak továbbra is.De ne csinálj semmi olyat, mert megfogod bánni.

15/L

Szia Kedves Kérdező!

Gondolom rossz érzés olvasni ezt a sok negatív, lebeszélő választ. Gondolom azért tetted fel a kérdést nekünk, mert bár a szives mélyén érzed hogy az amit tennél nem lenne helyénvaló, de ugyanakkor valahol szeretnéd is és bíztató szavakat vártál. Az ember (a nők is) úgy működnek, hogy van a belső énünk, ami a helyes (személyiségből, neveltetésből eredő) gondoltaokat sugallja, hogy azért még 15 évesen a nő bár már nem kislány, elindult a nővé válásban, de még tényleg fiatal és vajon nem telt-e el kevés idő az együtt járásban a komolyabb kapcsolathoz, és vajon tényleg én kellek-e a fiúnak, vagy csak a testem... És van a külső énünk, ami befolyásolható. A külső, befolyásoló tényezőknek a körülöttünk lévő "rossz" hatásokat értem. Például a média-TV, internet, barátok/barátnők véleménye, saját tapasztalatainak elmondásai, valamint a velünk aktuálisan történő érzelmi behatások, így a párkapcsolat is. És mivel ezt főleg hormonok irányítják, azok gyakran összekavarják a fejünkben a belső én helyes sugallatát. És ez így is van rendjén. Unalmas lenne folyton úgy cselekedni ahogy helyes, nem? Az emberben azonban él a kiváncsiság, főleg a szexualitás terén, milyen érzés szeretkezni, gyönyörű-e, fáj-e, tényleg igazak azok a dolgoka miket írnak/mondanak róla és ez is teljesen renben van, főleg hogy 15 éves vagy.

Én azt tanácsolom neked, hogy hallgasd meg a benned rejtőző két ént. És állítsd őket egymással szemben. Te is tudod, hogy a kérdésedet valójában nem felénk idézted, hanem magad felé. A döntés nehéz... és sajnos nem hozhatjuk meg helyetted. Ez a felnőtté válás első lépcsője, hogy helyes döntést hozz. De ne feledd, hogy a döntéseid határoznak meg Téged és ebből épül a jövőd. :)

A sok papolás után pedig elmesélem Neked, hogy én hogy jártam... 10 éves voltam mikor megismertem az első barátomat, a szomszédunkba költözött a családja. Azonnal szerelmes lettem bele. 15 évesen jöttünk össze, varázslatos volt, igazi első szerelem. 16 évesen nyáron (6 hónap járás után) úgy adódott, hogy elérkezett a pillanat, hogy egymáséi lehessünk. Ugyanolyan vívódásban szenvedtem, mint most Te. A két család nagyon jóban volt, a fiú 3 évvel idősebb volt, komoly "felnőttnek" tűnt, aki komolyan veszi az életet és a kapcsolatunkat. Figyelmes volt, határozott és teljesen magával ragadott. Én az édesanyámtól kértem tanácsot, aki hasonló tanácsot adott nekem, mint amiről az előbb papoltam itt neked. :) Rám bízta a döntést, de persze éreztem ellenvetését... De én úgy éreztem nincs igaza, szerelmes voltam és dúlt bennem a kiváncsiság hogy milyen lesz az első Vele... és persze utána més sok... :) És bár ott motoszkált a fejemben, hogy jajj mégiscsak 16 vagyok még, mi lesz ha nem lesz jó, ha rossz lesz és rossz emlék, mi van ha csak a szexre kellek neki... és döntöttem. Lefeküdtünk... És, és hát mit modjak, nem úgy képzeltem. Nem volt gyönyörű, sem szerelemmel teli. Ideges voltam, ő meg túl "határozott", és egyáltalán nem éreztem magam utána "elégedettnek". Az első együttlét után még pár alkalommal együtt voltunk, de egyre kevésbé volt Velem olyan kedves és figyelmes, mint azelőtt. És egyszercsak szakított. Nagyjából 2 hónapra rá... Meg voltam döbbenve, nem értettem az egészet, borzasztóan éreztem magam hetekig. A két család azóta is jóban van, nem tudják valójában mi történt, de mi azóta is kerültük egymást. És azóta úgy gondolok vissza az egészre, hogy "vajon rossz döntés volt"-e...

Az eset után bizonytalanabb lettem... kicsit visszahúzódóbb a barátaimmal. A következő srác, akivel lefeküdtem a mostani férjem volt, 20 évesen és csodálatos volt... most 30 vagyok és azóta is csodálatos Vele, ennek ékes bizonyítéka 2 gyönyörű kisfiunk.

Szóval a döntés a Tiéd! ;)