Mitől félek ennyire?
20 éves vagyok, lány. Mindig is gondjaim voltak a magánéletemmel... Nem voltam még kapcsolatban, van rajtam jó pár kg felesleg, nem túl sok az önbizalmam...
Mindig is arról ábrándoztam, hogy összejövök 1 helyes sráccal, járunk, kézenfogva megyünk, csókolózunk, szerelmeskedünk, stb...
Egyszer 1 vadidegen elhivott randira, megijedtem, lefagytam...
De most... van egy srác, akinek nagyon bejövök. Osztálytársam január óta, de csak 1 hete ismerkedtünk meg. Azt vettem észre, hogy engem néz, leszólitottam, aznap együtt buliztunk... Folyton sms-eket irogatott, hajnalig beszélgettünk... Sejtettem, hogy többet érez irántam, ezért megkértem, hogy legyen őszinte... bevallotta, hogy nagyon kedvel... (akkor 3 napja, hogy beszélgettünk)
Azóta eltelt legalább 2 nap, már a szeretlek kifejezést is használta... A suliban volt egy pillanat, amikor kézen fogva voltunk, majd párszor puszit adott az arcomra...
De én rettegtem valamitől, és mondtam, hogy lassitsunk (nem hinném, hogy kb 5 nap ismeretség után ennek kéne következni)
Mondta, hogy nem akar elkapkodni semmit, nem akar elvesziteni... Minden éjjel beszélgetünk, jóéjszakát smst küld, reggel is jóreggelttel ébreszt.
Ő a tökéletes srác, okos, rendes, megértő, türelmes, udvarias, minden amilyenre egy lány vágyhat... Mégis, rettegek a gondolattól... Amikor kézenfogva jártunk, a térdem remegett, a gyomrom összeszorult. kb 2 napig távolabb húzódott tőlem, mivel látta rajtam, hogy megijedtem... Tegnapelőtt ismét együtt buliztunk, kézenfogva voltunk végig, puszit adott... Mostanra jóleső érzés volt, bár izgultam...
Még nem voltunk randin, holnap visz el moziba... Várom, de mégsem vagyok lázban...
Kedvelem, és tudom, hogy akarok egy kapcsolatot, és ő erre a tökéletes srác, de mégis megriaszt... Nem tudom, hogy mit érzek iránta. Képtelen vagyok kimondani, hogy szeretem, bár azt mondtam, hogy kedvelem.
Legszivesebben visszahúzódnék a csigaházba, de tudom, hogy mit veszithetek ezzel... Látom, hogy nagyon félénk vagyok (a srác is) mégis én kezdeményeztem, most, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, félek... Legelőször rettegtem, mostmár kezdek barátkozni a gondolattal, és csillapodott a félelmem.
Szóval, nem tudom, hogy miért és mitől félek ennyire... Első kapcsolat, és mindenkitől azt hallom, hogy ők halál nyugottak voltak, nem éreztek igy, stb...
Külföldön élünk mindketten, de ő sem az adott országban született, ezért a nyelv is akadály, bár megértjük a másikat.
Tudom, hogy ki kell lépnem a komfort zónámból, mert ha elszúrom ezt a lehetőségem, nem fogok még egy ilyen srácot találni...
De ezt hogyan kéne megtennem? Tippek, vagy tanács?
Utólag is sajnálom a novellát, remélem segitetek.
Engedd el magad élvezd a vele töltött időt vagyis próbáld meg én is ugyan így voltam csak ő már a második találkán lesmárolt kicsit hirtelennek éreztem de a második ,harmadik csóknál már kifejezetten élveztem a helyzetet és jó volt , nekem is ő az első kapcsolatom első pár alkalommal nagyon nagyon izgultam remegett kezem lábam mielőtt találkoztunk aztán minél többet voltunk együtt annál jobb volt, meglásd a mozi után és még pár alkalom után nagyon élvezni fogod és nem fogsz parálni :)
19/L
Eletem elso szerelmere emlekeztetsz! Nekem nyelv ala fujhato nyugtato spray kellett, hogy funkcionalni tudjak, mikor a sraccal talalkoztam.
Igy utolag - en nagyon szerelmes voltam - tudom a tapasztalatlansagom is erosen kozbejatszott - en el is rontottam a vegere a dolgot, mert total idiotat csinaltam magambol, fingom nem volt rola mit akarok.
Ahogy elottem irtak, csak add magad - a legjobb! Elvezd, hogy ott van veled hagyd, hogy rajongjon erted! A kiloiddal egyutt kedvel! - mellesleg rajtam is volt jo par kilo...el nem tudtam kepzelni hogy engem igy is szerethet valaki....
Az ismeretlentol felsz, ami teljesen normalis.
Tudod, hogy mit kell tenned: fejest ugrani a melyvizbe. ugyis eljon aminek jonnie kell.
En pl. a ferjemmel mikor megismertem, honapokig csak ugy "voltam". O rajongott, en hagytam....aztan mar tobb lett a dolog. Nem tud mindenki erzelmileg csak ugy beleugrani barmibe. Arrol nem is beszelve, hogy a masik teste szamunkra lehet idegen - hiszen nem is ismerjuk! Meg uj! Hozzaerni is furcsa.
Szoval ugorj, es csak lazan! Elvezd!
Hova valo a fiu?
Nyelvet meg lehet tanulni.
Engedd el magad és ne parázz. Gondolj arra, hogy ő is csak egy ember, és lehet, hogy ugyanúgy izgul mint te :D
Szerintem természetes, hogy ennyire meg vagy ijedve, hiszen sosem volt még fiúval közelebbi kapcsolatod.
Jó szórakozást nektek és csak lazán :)
Közép-Amerikai... spanyol az anyanyelve, angolul beszélünk, bár tudok 1-2 dolgot spanyolul...
Ezért is félek egy picit, mert más kultúra, nem tudom, hogy miképpen bánnak ott a nőkkel... Hallottam pár rossz dolgot, de ő nem néz ki olyannak... Roppant félénk, a suliban is én tettem meg az első lépést, mivel folyamatosan bámult, elkezdtem vele beszélgetni... Volt olyan érzésem, h na most megbántam, hogy léptem, de tudom, h csak a félelem beszélt belőlem... Kezdek barátkozni a gondolattal, de nem tudom, h képes leszek-e felvállalni egy kapcsolatot a családom előtt... Anyum kérdezi, h tetszik? Mondom, h jó fej...
Igazából erre magam sem tudom a választ, és meg is mondta, h kedvelem, de ne siessünk... Ő pedig megért engem, mivel nem akar elvesziteni...
Megtudlak érteni, a barátommal én is pont így éreztem. Féltem, talán túlságosan is. Hisz a 17 évem alatt egyszer sem volt párkapcsolatom, így eléggé be voltam tojva. Gyakran kérdezgettem magamtól, hogy " Biztos, hogy akarom ezt?" vagy, hogy "Jó lesz ez, így?. Sajnáltam is szegényt, hogy egy ilyen tapasztalatlan hülyét kapott mint Én. Mellesleg rettenetesen izgultam, akárhányszor találkoztunk és bár mi nagyon lassan haladtunk(értsd : majdnem 1 hónap után fogta meg csak a kezem) képtelen voltam elfogadni, hogy nekem egyszer még talán csókolóznom is kell vele! Valahogy még hányinger is elkapott az idegességtől, hisz megakartam neki felelni, ugyan akkor tudtam, hogy 0 tapasztalatom van, így nem is vártam annyira első csókot. Aztán ki hitte volna, pont az okozott sorsfordító pillanatot, hisz bár nagyon elszúrtam az egészet, Ő nagyon megértő és türelmes volt velem. Ez rádöbbentett arra, hogy valóban komolyan gondolja az egészet és a hibáim és a tapasztalanságom ellenére is elfogadd úgy ahogy vagyok. Persze azért még ezek után is volt bennem egy kis félelem de nem úgy mint az elején.
Én egyébként biztos azért féltem annyira mert tapasztalatlan voltam, ráadásul tartottam attól, hogy esetleg csak kihasználna vagy nem gondolja komolyan a kapcsolatot velem +nagyon fura volt az egész. Hisz nem voltam még meg egyetlen fiúval sem az a kölcsönös vonzódás(mindig csak viszonzatlan szerelmeim voltak). Egy szóval, nem kicsit össze voltam zavarodva de hála istennek aztán rendeződtek bennem a dolgok, és a barátommal való rengeteg beszélgetés is segített a problémáimon.
Bocsánat a rengeteg a szövegért, nem akartam ennyi írni:D. Azonban hidd el nem csak Te vagy így ezzel,hanem még sokan mások is, és bár a szituációk mások az érzések szerintem ugyan azok. Próbáld elengedni magad, légy bátor és merj szeretni.
17/L
köszönöm a segitséget!
Nagyon bátoritó az amit irtatok! Utolsó:
bizony, én is igy érzek... a srác mondta, h lassan haladjunk, de "nem birt magával" és kb 5 napos ismerettséggel megfogta a kezem, amitől megrémültem. Hányszor elképzeltem, h pasim van, csókolózunk, stb, de h oda került a sor, megriadtam... Bár már kezdem tisztázni magammal a dolgokat, és bele vágok a kapcsolatba. Szerencsére nem vagyok szerelmes, ezért tisztán látok: ő nagyon jó srác, türelmes, és megértő, a legjobb amit kivánhatok. A kapcsolat munka, és mi elhatároztuk, hogy mindent megteszünk érte... Lehet, hogy részemről lesz keményebb a munka, de úgy érzem, h ő lesz az, akihez hozzá fogok menni (a srác is ezt gondolhatja, sokszor irja, h ne dolgozzak sokat, meg h majd ő dolgozni fog értem, mindig hangsúlyozza, hogy fontos neki a kapcsolat)
Ő is sok mindenen ment keresztül, gyakorlatilag első vagyok neki is... de haladunk szépen lassan :)
3. vagyok. Sok Del-Amerikai es Kozep-Amerikai ismerosom van. Egyik b.nom baratja brazil, a masik ferje kolumbiai a szomszedunk Costa Rica-bol jott. Mindegyik jofej. Nem azon mulik, hogy taho-e valaki, hogy honnan jott hanem azon, hogy mit latott otthon. - En pl talalkozgattam egy egyiptomi-amerikaival na o nem tudta meghazudtolni magat: hazudott es azt hitte elhiszem amit mond...pedig nem volt buta csak hat nalluk valoszinusitettem ez a szokas vagy mi!
Kell, hogy tisztan lass, a szerelem az nagyon kreten dolgokra is kesztetheti az embert - mar irtam magamrol...
Take it easy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!