Én anyukámnak is volt, bár nem mondta el. Teljesen váratlanul állt bennem össze a kép. Emlékszem rá hogy ő azt mondja tárgyalásra megy, és három napra eltűnt, én még sírtam is, és nem értettem miért, abban az időszakban volt az a korszakom, hogy nem bírtam végignézni a vészhelyzetet, mert féltem anyuval is ez fog történni (fogalmam sincs miért pont őt féltettem), talán valahogy megéreztem hogy valami nem stimmel a tárgyalásos dologgal. Pár évvel később bukkantam teljesen véletlenül az orvosi papírokra és ekkor állt össze bennem a kép hogy mi is történt. Mindig is szerettem volna kis tesót így kicsit sajnálom, hogy nem lett, nem kérdeztem rá anyuéknál, de biztos nyomós oka volt miért vetette el. Nem vetem meg érte egyáltalán, ő akkor így látta helyesnek...
2009. szept. 19. 12:05
Hasznos számodra ez a válasz?
12/17 anonim válasza:
Elmondanám. Hogy tanuljon belőle! Mindenki tudja hogy hogy megnőtt az utóbbi időben a tizenévesek körében az abortuszok száma. ÉS hogy értse egy emberélet fontosságát. Nem vetem meg azokat akik abortuszra mentek, hiszen biztos nyomós okuk volt. Az évfolyam társam most szült. Én elvetettem volna. Nem szégyen az abortusz, ha szükséges, és a lányomat is így fogom nevelni. 14/L
2009. szept. 21. 09:57
Hasznos számodra ez a válasz?
13/17 anonim válasza:
Nekem is volt fiatalon - (mai napig nem hevertem ki). Én el fogom mondani, amint igazán érdekelni kezdi a másik nem... Hogy tanuljon belőle. Kell hogy érezze, hogy ez nem egy távoli dolog. Bárkivel történhet ilyesmi... (és nem minden körülmények között elítélendő dolog.)
2009. szept. 24. 16:10
Hasznos számodra ez a válasz?
14/17 anonim válasza:
Nekem is volt fiatalon - (mai napig nem hevertem ki). Én el fogom mondani, amint igazán érdekelni kezdi a másik nem... Hogy tanuljon belőle. Kell hogy érezze, hogy ez nem egy távoli dolog. Bárkivel történhet ilyesmi...
2009. szept. 24. 16:10
Hasznos számodra ez a válasz?
15/17 anonim válasza:
Szia!
17 éves vagyok, tavaly ősszel iskolai házi dolgozatot írtam, és anya megkérdezte, hogy mit csinálok. Elmondtam neki, hogy esszét írok az abortuszról és egy kicsit utánanézek a törvényi szabályozásának. Akkor mondta el, hogy neki is volt egyszer egy abortusza, még mielőtt én megszülettem. Valamiért egyáltalán nem lepett meg, na jó talán egy kicsit, de semmi rossz érzést nem keltett bennem az ügy. Később azt is elmondta, hogy nagyinak is volt egy abortusza, még anya születése előtt (persze ő sosem említette). Úgy gondolom, hogy (és most nyugodtan le lehet pontozni) szerintem ha jó a szülő-gyermek kapcsolat igenis fontos ilyen dolgokról beszélni. Én biztos elmondanám a gyerekemnek, ha ilyen helyzetben lennék, és szerintem nem lenne belőle semmi gond.
Egyedül az fáj ebben az egészben, hogy világ életemben magányos voltam, szerettem volna testvért, és sosem volt…
17/L
2009. szept. 26. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
16/17 anonim válasza:
Elfogom mondani, mihely akkora lesz.
2009. szept. 26. 15:02
Hasznos számodra ez a válasz?
17/17 anonim válasza:
Nem mondom el a gyerekeimnek, nyilván nekik sem lenne , jó tudni, hogy lenne egy "testvérük" aki még sincs..
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: