Mit csinálnátok ha 16 éves lányotok csuklóján meglátnátok egy tetoválást?

Nem tudom elképzelni,hogy a tudtom nélkül ilyesmit rakatna magára!

Mert!

Én nem vagyok a szép ,ízléses tetoválás ellen és ezt el is fogom neki mondani.meg látni is fogja,mert rajtam is van!

Viszont azt szeretném és el is magyaráznám ,hogy miért lehetőleg csak később csináltasson ha akar.

Amikor már kiforrott az ízlése és látja maga előtt,hogy mit szeretne majd magán viselni egy életen át.

Értem ezalatt,hogy 16 évesen lehet,hogy épp "Gergőbe" lesz szerelmes és nem kellene egy "love gergő" és társai "bélyeg" :DDD a testére...

Szóval ha majd akar egyet ,legyen már elég komoly hozzá és én akarom őt elvinni egy jó szalonba.. ..lehet én is csináltatok magamra akkor valamit:)))

Mi a kérdés?

A tetoválás, vagy az anya-gyermek kapcsolat?

A tetolválással kapcsolatban - mit tennék? Semmit. Az ő csuklója...

De úgy érzem, sokkal "mélyebb" a téma, ami felmerül. Hadd meséljek valamit, ami látszólag nem tartozik ide, de mégis... Én huszonnégy éves voltam, amikor összejöttem a mostani párommal - ő egy gyengéd, nyolc általánost végzett, de sokoldalú roma srác, én meg diplomás, fehér bőrű nő vagyok. Eleinte próbáltam anyukámmal beszélgetni róla - de ő csak annyit vett ki az egészből, hogy "cigány" és - mivel akkor épp munkanélküli volt - "nem dolgozik, MUNKAKERÜLŐ!" "megbízhatatlan- ingyenélő-naplopó - munkakerülő"-mintha könyvből olvasta volna, és minden róla szóló beszélgetésnél ezeket "darálta". Hát elmaradtak a beszélgetések. A srác beteg lett, egyik lábát elveszítette, de túlélte a kapcsolatunk. Vettem hitelre egy autót, amit ő használt - otthon nem tudtak róla, minden irat, papír a munkahelyemre jött - míg négy hónap múlva sajnos törtépnt egy autóbaleset. A rendőr engem keresett, mint tulajdonost, otthon... Bortány, cirkusz - szerencsére a srác sorsát nem a szüleim döntötték el, felépült - hogy én őket jól átb...tam, egyedül döntöttem, egyedül intéztem, a "cigányokkal"... Időbe telt, míg megértették, hogy velük NEM LEHETETT megbeszélni. Nekem is időbe telt, míg megértettem, hogy nem is az autó és a kát bántotta őket legjobban, hanem az, hogy ők ezt múló diákszerelemnek vélték, s itt jöttek rá, hogy nem játék, komolyan gondolom... Ma már egy ötéves kisfiú szülei vagyok, 37 évesen.

Szerintem gondolkodj el, nincs-e Nálatok is ilyen gond, s ha igen, mielőbb javíts a gyerekeddel való kapcsolatodon. Még csak 16 éves, s ez még csak egy tetoválás. Még nem késő... Ha most "bekeményítesz", végképp vége lesz mindennek! Lehet, hogy pillanatnyilag "meghúzza magát", de végül hasonló horderejű dologra számíthatsz, mint az én esetem volt. Kívánom, hogy ne jussatok el odáig!

Szeretettel üdvözöl:

Reina