Egengednétek a 15éves fiatoknak hogy a barátnőjével és a az egyik barátjával lemenjenek egy napra a balatonra?

3-as vagyok!

5-ös,mi az,hogy gratulálsz a szüleimnek?

Azt ne hidd,hogy olyan nagyon örülnek az ötletnek! De tudják,hogy én nem vagyok az a kötekedős,menőzős fajta,inkább visszafogott vagyok,de határozott.Plusz a haverom megbízható,soha semmi zűrös ügye nincs,akárcsak a bnőmnek! Pluszba a bnőm beszél angolul meg németül is,én angolul,szóval annyira nem is leszünk "elveszve".

Még jó,hogy nem Te vagy az anyám/apám...

Akkor még van esély, hogy nem mész el Olaszországba (mellesleg ez az ország neve, az "olasz" az ebből képzett melléknév)

Nem azzal van a baj, hogy ki mennyire tud angolul, vagy hogy mennyire vagytok elveszve. Az a baj, hogy gyerekek vagytok még, szinte nulla élettapasztalattal. Nem bántásként mondom, hanem tényként: nem tudtok felismerni sok olyan helyzetet, amiből ha belementek, rosszul jöhettek ki. Ez tény, ezzel nem vitatkozhatsz.

Húgomékat 24 és 33 éves létükre (húgom férje ráadásul igen sokat utazgat) is simán átb*szták a palánkon Kubában a nászútjukon. Pedig ők már jóval többet láttak/tapasztaltak életükben, mint ti.

A másik: ha történik veletek valami ott kinn azért a szüleidet akár hiszed, akár nem büntetőjogilag felelősségre fogják vonni! Mert 18 éves korodig ők a felelősek érted. Ha tehát elengednek Téged külföldre felnőtt felügyelet nélkül, azzal potenciálisan veszélyeztetik az életedet.

Mondjuk ez vonatkozik a kérdező szüleire is. De a Balatonra még könnyebben és gyorsabban el tudnak talán jutni, mint mondjuk Olaszországba.

De persze én itt hiába verem a billentyűzetet, szülőként pedig hiába tépném a számat, ha ezt elmondom neked. Mert szerinted ezt csak a Te életed tönkretételének a szándéka által vezérelve mondom. Mindegy, remélem lesznek annyira felelőssételjesek a szüleid, hogy nem engednek el Olaszországba.

Engem nem engednek....

16L

Egyeltalán nem úgy fogom fel,hogy csak tönkre akarják vágni az életemet. :)

Tapasztalat?

Abból nekem sajnos eléggé sok jutott,hiába vagyok még csak 15 éves,már eléggé csúnya dolgokon mentem át...

Amúgy meg nem éjszaka élnénk ki magunkat,nappal sétálgatnánk,túráznánk,este meg egy sütire beülnénk,aztán szépen nyugovóra térnénk. :P

Sajna ma már az emberek többsége el sem hiszi,hogy vannak hozzánk hasonlók,én pl. mindig megdofogadom apáék tanácsát,nem cigizek a suli előtt,nem játszom,hogy hú de menő vagyok,nem iszom magam le a sárga földig,stb.

(Amúgy ma közölték,hogy elengednek,plusz a haveromékat is.)

Na ugye, mondtam, hogy hiába beszélek itt akármit:)

15 évesen én is azt hittem, hogy milyen okos és tapasztalt vagyok. A barátaim is.

Később együtt röhögtünk magunkon, milyen kis hülyék voltunk, a mostani (még mindig igen kevés) tapasztalatunk fényében mennyi mindent másképp csináltunk volna.

Ez a különbség a felnőtt emberek és a gyerekek között (többek között).

A felnőtt belátja, hogy mennyire keveset ért a világból, ezáltal egyfajta alázattal viseltetik az élet iránt - az élet szó minden értelmében. A gyermek pedig azt hiszi, hogy ő már mindent tud.

És bármily hihetetlen, még mindig nem a szórakozásod ellen beszélek. Én is mentem el 16 évesen nyáron haverokkal. De Tőserdőre, 20 km-re Kecskeméttől ahol laktunk. Onnan ha gáz lett volna még haza is tudtunk volna gyalogolni:) Sátoroztunk 4-5 éjszakát, és nagyon jól éreztük magunkat.

Huszonéveink elején mentünk először "önállóan" külföldre. Ebben az is szerepet játszott, hogy addigra tudtunk csak előteremteni annyi pénzt, amivel ez lehetségessé vált. Mondjuk ez a téma szempontjából lényegtelen, ha nektek a szüleitek megtehetik, hogy fizetik az utatokat akkor miért ne tennék meg?:)

Csak én szülőként biztosan átgondolnám a dolgokat alaposabban.

Azért egy ilyet vigyél:

[link]