14-18 évesek, ha állami gondozásba kerülnétek, szerintetek befogadnának titeket a nagyszüleitek?

Nálunk nagyon összetartó a rokonság, így biztos vagyok benne, hogy befogadnának. Apai nagyszüleim sajnos már elég idősek, betegek, szerintem nekik csak terhet jelenteném, de anyai nagymamám (ott sajnos papám már nem él) biztos vagyok benne, hogy befogadna. Ő 63 éves, nagyon fiatalos, aktív, túrázik, stb, szóval szerintem nem okozna neki gondot, úgyis egyedül van. :)

Nagybátyáim, nagynénéim is befogadnának szerintem, mindenkivel jóba vagyunk és korombeli gyerekeik vannak.

De persze soha ne kerüljön erre sor!!!!

16/L

Minket (van két húgom) semelyik rokon nem fogadna be. A nagyszüleim számára más unokák élveznek prioritást, nem mi, felénk se néznek, nem szeretnek minket, a saját fiúkat (apukámat) sem szeretik, nem törődnek vele. Sajnos már azon a szinten vagyunk, hogy ha esetleg mégis rájuk törne a nagyszülősködési vágy, és be akarnának fogadni, elutasítanánk, mert már nem igényeljük a kamu szeretetüket, ha az elmúlt 17-16-13 évben nem kaptunk belőle semmit.

Emiatt nagybátyáim sem fogadnának be minket, hiszen ők a kis kedvencek, ők se néznek felénk soha.

A másik oldalról pedig van olyan rokon, aki önmagát se tudja eltartani, nem hogy még minket, valamint a nagynénéméknél most született baba, nagy örömükre (elvileg nem történhetett volna meg, szóval ő most egy "csoda"), nekik sokkal nagyobb gond, hogy önállósodjanak, és a kicsivel megpróbáljanak elköltözni a szülőktől.

Szóval lényegében senkik sincs.

Nem hiszem. Már csak egy nagymamám él, de számára a legnagyobb, már felnőtt unokája a fontosabb, én is a húgom lényegében 'csak vagyunk'. Apai ágról a nagynénéméket nem is ismerem, apukámmal is jó régen beszéltek, akkor is hivatalos ügyben. Anyai ágról a nagynéném még a nagymamámnál lakik, nem túl nagy fizetésből, épp hogy elég saját magára. És az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy kb. annyira szeret minket, mint a szomszédunkat, pedig soha nem is látta. :)

Viszont anyukám unokatestvérének családjával nagyon jóban vagyunk, róluk el tudnám képzelni szerencsére. :)