Kamaszoktól kérdezem. Te különleges vagy? Miben? Szerinted érettebb vagy a korodnál? Úgy érzed téged kevesen, vagy senki nem ért meg?

Különleges?

Mindenki különleges, mert mindenki más...

Miben?

Abban, hogy én én vagyok, amúgy mondhatni inkább átlagos vagyok. Beszállok a bulikba, szeretek beilleszkedni a társaságba, nem vagyok tehetséges különösebben semmiben...

Éretteb vagyok?

Bizonyos dolgokban szerintem igen. Olyan témák foglalkoztatnak, amik még a felnőttek nagy részét sem.

Megértenek-e?

Mindenki igyekszik megérteni, de szerintem senki nem ért igazán. A világnézetem, az elveim nagyon nem egyeznek meg az általánosságokkal.

Mindenki különleges, mert senki sem egyforma, és mindenki máshogy, másvalami miatt különleges. Szerintem nem vagyok érettebb a koromnál, bár mondták már ezt rólam, szerintem csak reális a gondolkodásom. Más vagyok, mint a legtöbb 16 éves lány, ezért nincs barátnőm, egy se. Nem is hiányzik. Sosem tudnék órákon át sminkeket, ruhákat próbálni, körmöt festeni a szivárvány minden színében, közben pasikról beszélni, és vihogni, vagy éppen részegen egy diszkó mögötti bokor alatt kefélni cigivel a számban. Sokkal jobban elvagyok egy olyan emberrel, akivel leülhetek zenélni, beszélhetünk az érzéseinkről, tervekről, érdeklődési körökről. És szerintem csak nagyon kevesen értenek meg, szám szerint ketten.

16/L

Az vagyok 12/L

jobban focizok mint a Magyar férfi focicsapat egybevéve :)

és ez nem túlzás

Szerintem érettebb vagyok a koromnál, de tudok hülyéskedni, és gyerekes vagyok néha, ami nem baj, hisz gyerek vagyok még.:DD Érdekel a jövőm, eldöntöttem, mivel szeretnék foglalkozni, milyen egyetemre megyek, ha felvesznek. ÉS NAGYON NAGYON KÖNYVMOLY VAGYOK! XDDD Harmadikos koromban a Harry Potter ötödik részét olvastam el (9 évesen 700 oldal kábéé...szerintem jó teljesítmény.:)) Olyanokat mondok másoknak, amikről még soha nem hallottak, szóval kicsit többet tudok, mint az átlag, mert nagyon sok mindennek utánanézek, ami érdekel. A nézeteimet, a véleményemet nem hangoztatom, szóval próbálok olyan lenni a korosztályom előtt, mint amilyenek ők, de még így is komoly vagyok, zárkózott, bár kezdek egyre több barátot szerezni.:) Zenékből kifejezetten kedvelem Vivaldi - Négy Évszakból a Telet, de nem olyan vagyok, hogy hazamegyek és indulhat Vivaldi, Mozart.xDD Meghallgatom az ilyeneket, nekem tetszik.:) Utálom a kétszínűséget, viszont hidegen hagy, hogyha kibeszélnek, mert vannak nekem igazi barátaim is ám.:) Jól tanulok, persze az én osztályom kivételesen jó képességű tanulás terén, ezért nem mindig lepődnek meg a teljesítményemen, de volt, hogy én kaptam egyedül 5-öst az osztályból. Nem dicsekedni szeretnék, csak megemlítettem. Nem vagyok Facebook függő, nem írom ki az üzenőfalamra, hogy "lájk ha szted csunya wok", és társait. Szó...ennyit akartam, kicsit hosszú lett.

11/L (nem sokára 12) 6.osztály

Eh...különleges?

Nem, talán kissé átlag alatti vagyok.

Külsőleg eléggé visszataszító vagyok.

Személyiségem befagyasztja az összes sivatagot.

Különlegesnek semmiképp sem mondanám magam.Az életem szokványos semmi fantasztikumot nem lehet benne lelni.

De azért próbálok valamivel jobb lenni (ha már az égiek durván elrontották a "szépségem") magyarán a lehető legválasztékosabb próbálok lenni.

Nem megy.

Mindig is kölönc voltam, a saját magam világában éltem. Nem tettem semmit, mégis gyűlöltek általánosban, tettlegességig is fajult a bántalmazás. Tényleg nem adtam rá okot. A tanulmányom közepes volt, nem voltam egy zseni, de nem is bukdácsoltam. Bizonyos dolgokban érettebbnek érzem magamat. 20 éves vagyok (lány) Mondhatni, hogy "sokra vittem" erre most nem térnék ki, de a lényeg, hogy elkerültem magyarországról, nem élek egy fényűző életet, de remekül megvagyok. Tanulok fősulin.

Vannak dolgok, amikről lehetetlen beszélni a szüleimmel, mivel nem értenének meg. Az a baj, hogy egy gyermeknek titulálnak, de senki sem tudja, hogy ki is vagyok valójában...

Valószínűleg mindenki azt gondolja magáról, hogy különleges. Néha én is. Máskor meg rájövök, hogy csak az önbizalomhiányomat próbálom ezzel a gondolattal kompenzálni. Igen, szerintem érettebb vagyok, de nem örülök neki. Ezzel csak a saját életem nehezítem meg. Soha nem tudtam sehova beilleszkedni, mert valahogy nem egyezett az értékrendem a többiekével. Úgy nőttem fel, hogy kb. csak a szüleimmel/felnőttekkel beszélgettem (nincs testvérem, és az unokatestvéreim is jóval idősebbek nálam), és ennek nyilván nagy hatása volt a személyiségemre. Soha nem szoktam direkt különcködni, sőt, nagyon is meghúzom magam. Csak hát nagyon zárkózott vagyok, és emiatt mindig komolynak könyvelnek el. Pedig valahol van egy vidám, bohókás oldalam is, viszont ez nem szokott a felszínre kerülni, mert félek tőle, hogy mit gondolnának rólam, hiszen nem ilyennek ismertek meg...

Szóval ja, nem értenek meg túl sokan. Bár szerintem a lelke mélyén mindenki ezt érzi, csak a társasági embereket ez kevésbé zavarja, mert ők a felszínes kapcsolatokat is jól kezelik. Én meg nem. De nem baj, akivel mélyebb a kapcsolatom, az így fogad el. Remélem :) Persze könnyebb lenne barátokat találni, ha tudnám, hogy mások is olyanok, mint én, csak esetleg álcát viselnek...

16/L