Igen, szinte mindig. Nem elhanyagolják, csak elsikkad, sokszor csendesbb érzékenyebb és hálásabb lesz. Van neki sok előnye is, pl. amikor jön a számonkérés.
Meg elmélyültebb és érzékenyebb lehet az ember ettől. Van Benjámin szindróma is meg elsőszülött szindróma is. Meg egykeszindróma is. Hat ránk a családunk. Valahanyadiknak lenni kell. Én minden középső ismerős gyereken látom ezt.
2009. aug. 6. 22:27
Hasznos számodra ez a válasz?
2/14 anonim válasza:
pedagógusként tapasztalatból igazolom a tézist. sajnos valóban ők vannak legkevésbé a pozitív figyelem központjában.
38h
2009. aug. 6. 23:09
Hasznos számodra ez a válasz?
3/14 anonim válasza:
Pedagógusként máshogy fogalmaznék...a középső gyerekek azok, akikben gyorsabban kialakul a felelősségérzet (mint az első szülöttekben) ugyanakkor nagyobb könnyebben "támaszkodnak" másokra (mint a legkisebbek). Általában érzelmileg kevésbé stabilak, mint a legfiatalabbak, ugyanakkor dúl bennük a megfelelési kényszer, mint a nagyokban.
2009. aug. 6. 23:16
Hasznos számodra ez a válasz?
4/14 A kérdező kommentje:
köszi:) pont középső gyerek vagyok. egyszer voltam kórházban és egy pszichológus ezt mondta a szüleimnek,ők meg nem hitték el. De akkor majd elmesélem nekik...
2009. aug. 7. 11:28
5/14 anonim válasza:
Én is középső vagyok, és állítom, hogy igaz.
Az anyukám is.
Ha valami baj van körülöttem mindig felsóhajt(ott) "Istenem, a középső!" Lehet, hogy ezért erősödött is.
A körülöttem lévő középső gyerekekkel pedig mindig hamar megtalálom a közös hangot. Biztos hogy van benne valami.
2009. aug. 7. 20:27
Hasznos számodra ez a válasz?
6/14 anonim válasza:
igen. én is középső vagyok.. anyum még külön nyomtatott is ki erről egy lapot, ő ekkor ezt VICCESNEK találta, megmutatta nekem is. Azt hiszem tényleg nem is szánt rá nagyobb figyelmet. Lehet, hogy csak a szokásos irigység a testvéreimre nézve, de minden nap úgy jövök haza, hogy meg kell felelnem és többet kell ezért tennem, mint a testvéreimnek.
2010. máj. 24. 12:37
Hasznos számodra ez a válasz?
7/14 anonim válasza:
Középső gyerek vagyok, éveken keresztül visszahúzódtam, depressziós voltam, és mindenért magamat okoltam... Talán még most is. (Csilla 20)
2010. szept. 29. 23:30
Hasznos számodra ez a válasz?
8/14 anonim válasza:
Én is középső gyerek vagyok, és mindig úgy érzem, hogy engem kevésbé szeretnek. Sokszor érzem magam magányosnak, és gyakran sírok is emiatt. Az én szüleim sem hisznek ebben, pedig szerintem van benne valami...
2011. febr. 4. 15:39
Hasznos számodra ez a válasz?
9/14 anonim válasza:
Van, saját tapasztalatból mondom. Már kinőttem a tinikorból, nem veszek el a régi sérelmek és bántások között, de nagyon jól emlékszem, hogy mint középső, mindig én voltam leginkább hanyagolva. Akármit tettem, sosem volt elég jó vagy elég aranyos. A nagyot lehetett dicsérni, mert ő részesült először mindenben, a kicsit meg lehetett imádni, mert "de édes". Én meg valahogy senkit sem érdekeltem annyira.... ha csináltam valamit, az nem volt olyan érdekes, mint amikor az első csinálta, és nem volt olyan büszkeség, mint amikor harmadik
Hát igen... akárki akármit mond, ez nagyon tud fájni.
2011. márc. 11. 10:52
Hasznos számodra ez a válasz?
10/14 anonim válasza:
Ferjem is kozepso gyerek es ugy latom, hogy sokkal kevesebb figyelmet kapott, mint a masik ketto. Az elso szulott ma is az anyja mellett lakik majd 40 evesen, a legkisebb most 25 evesen kezdte elso munkajat, pedig az erettsegit is alig tudta megcsinalni, annyira elkenyeztette az apja. A ferjemnek nem jutott ennyi figyelem es hosszu tavon ezzel jart jol, mert koran fuggetlenedett, eletrevalobb ember lett.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: