Ez kamaszkorban normális?

nem tudom, nekem ez állandó dolog 9 éves korom óta :S De én sokkal érzelmesebb vagyok az átlagnál és mindenért tudok sírni, már attól is, ha mondjuk éjszaka kimegyek a kertbe és ránézek a holdra :S Szóval szerintem normális, vagyis én is így vagyok vele

Néha én is így vagyok vele,bár nem vagyok annyira érzelmes.Szerintem normális ebben a korban :) 13/L

nekem akkor van ilyen, ha már komolyan minden zavar. de szerintem normális, csak lehet, hogy érzelmesebb vagy az átlagnál :)

Én kapásból nagyon érzékeny lány vagyok, mindig az is voltam, amióta az eszemet tudom. És nagyon komoly is. Van egy nagyon rossz szokásom, ami gyakran elővesz. Semmi nem húz fel. Halmozom őket magamban egy helyen, és végül kitör. Elég leejteni a hajcsatomat, és elbőgöm magam. Innentől kezdve, amíg ki nem sírtam magam, mindenen sikerül, ami zavar. Ez sokáig tart. Aztán a másik, hogy nem tudok őszintén nevetni. Nem is tudom, mi óta, talán egy-másfél éve, amikor olyan vicces valami, hogy a fuldokolva nevetést régen nem bírtam volna abba hagyni rajta, most nagyon könnyen megy. Ha egyáltalán nevetek... Szerintem normális. Vagy ha nem is, de sokan vannak így, vagy hasonlóan.

#4 : 14/L

Igen, ez normális kamasz korban. "Nem érdekel, hogy mások mit mondanak rólam, mégis megsértődöm..." Ez a legnagyobb paradoxon amit a mai nap hallottam. Ha sírsz egy-egy beszólás alkalmával, akkor igenis érdekel téged. Maximum bemagyarázod magadnak, hogy nem, mert az eszed tudja, hogy nem szabad a bugyuta, bántó becsmérléssel foglalkozni. De a sértés mégis fáj, mindenkinek fáj csak van aki hamarabb túlteszi rajta magát. Ezek érzések, tudatosan nem irányíthatod őket és leginkább emberfüggő, hogy ki min és mennyire bántódik meg és az is, hogy milyen formában. (Ugye van aki sír, van aki dühöng, míg más csak csöndben elmélkedik.) Ezt nem kell szégyellni, nincs vele semmi baj, amíg racionálisan is végig tudod mérni a helyzetet és ha fáj is elfogadni, hogy mindenkinek más a véleménye, amit nem mindenki tud kulturáltan megfogalmazni, de ez a valaki csak egy a rengeteg emberből, így nem az ő szava az igazán döntő. Amíg ezek alapján cselekszel a fájdalom nem számít. Illetve persze, hogy számít, hiszen rossz dolog, de nem fog annyira elhatalmasodni rajtad, hogy lelkileg nyomorulttá tegyen és megzavarja az ítélőképességed.

Szóval akkor mégiscsak érdekel, ha annyira besértődsz dolgokon, hogy sírsz miatta!:-) Ez teljesen ellentmond annak, hogy "lesz_rod" mások véleményét!