Üdv, szerintetek melyik nevelési forma a jobb tanulásra?

Nálunk a következő volt,mindennap 1 órát gépezhettünk öcsémmel,de előtte meg kellett csinálnia házit és tanulni,ha rossz jegyet hoztam haza akkor a nevelőapám üvöltött velem,anyukám és dühös volt,nem értették hogy abból a tárgyból rossz vagyok,vagy ha nem tanultam akkor igazuk volt,de nekem középsuliban 7.ben kezdődött a tanulás problémám diszlexiás,és diszgráfiás lettem,valószínűleg a sok stressz és sok megaláztatástól ami a gimibe ért,csak mert nem ittam,pasiztam 13-14 évesen mint a többiek.De amiben jó voltam az ment,és jól esett,hogy anyukám büszke rám.A nevelőapám meg egy idegbeteg......nem részletezem ő vele nem kell foglalkozni,neki semmi sem volt jó életem során.

Úgy gondolom,hogy az a legjobb ha nem bántják a gyereket a rossz jegyért,viszont, a gyereknek kutya kötelessége megcsinálnia házit,és tanulni,ha ezek rendben vannak és mégis rossz jegyet kap akkor szerintem nem szabad leszidni és büntetni,ha nem tanul persze akkor net megvonás,zsebpénz megvonás,nem mehet el valahova.Szerintem meg kell értetni a gyerekkel,hogy az élethez szükséges,hogy megtanulja az alapokat,általános iskolában marha könnyű az anyag aki ott megbukik és nincs tanulás problémája az nagyon lusta,aki gimiben csak 3-4es szerintem semmi probléma vele ha tényleg tanul.A lényeg,hogy tudja a gyerek hogy tanulni kell,nem csak a munkához,hanem hogy ne legyen egy buta tuskó.nem kell kitünőnek,strébernek lenni,egyik azért,mert szegény gyerek gürcöl az 5ösért,és ha 4est kap akkor teljesen depressziós lesz,mert van egy megfelelési kényszere.Úgyis kiderül kinek mihez van érzéke nem szabad erőltetni ami nem megy annyi,hogy azért tegyen meg mindent amit tud,de arra koncentráljon jobban ami megy neki.Nem szabad a gyerekből egy idegbeteg strébert csinálni,aki sosem pihen csak tanul és bőg ha 1 hibája már van,attól hogy valaki kitűnő,még az élethez lehet 0.

Egy módja van, tudni kell, hogy magának tanul.

;)

Az ha valamivel jutalmazzák annak semmi értelme. Persze néha nem árt, de rendszeresen kicsit aggasztó már.

Én szigorúbb vagyok önmagammal, mint a szüleim velem.

Figyelj.

Úgy gondolom magadnak tanulsz. Magadnak érzed, hogy mennyit kell. Ha nem tanulsz az neked szégyen.

Nálunk /me több ismerősömnél is így van mesélték/, hogy nem noszogatják a szülők mert úgy vnn ak, hogy szerintük nekünk szégyen ha megbukunk és nem nekik.