Mit tehetnék? Nagyon rosszul esik.

A húgom teljesen kikészít. Tudni kell róla, hogy nagyon durva, lenéző, sznob, de van olyan időszak(elég rövid), amikor kifejezetten kedves. De legtöbbször nagyon durva. Ő 15 éves, én 17 vagyok, szintén lány.

Teljesen eltérőek vagyunk, akármit csinálok, mindent megkritizál. Az öltözködésem, a hajam, a beszédem, a testtartásom, mindent. Teljesen más stílusúak vagyunk. Ő az a tipikus 12 egy tucat, akikkel tele van a város. Én teljesen máshogy öltözködöm, máshogy kombinálom a ruhákat. Ezt rendszeresen megszólja, pl. hogy 'miért ezt veszed fel? ezt ne vedd fel.. ezt még hordod?!' stb. nagyon rosszul esnek ezek a dolgok, sajnos az ilyenek miatt nagyon könnyen szomorú leszek. Még példának felhozom a zenét, ott is más az ízlésünk teljesen. Ő főleg rappet (Eminem, 2Pac, Lil Wayne) és ezeket a közkedvelt előadókat szereti, pl. Rihanna, Beyonce, meg ezek remixelt változatai. Én ezzel szemben rockot és metált hallgatok. Rammstein, Nightwish, Skillet, HIM, és még sok más. Emiatt folyton gúnyol. Szerinte ezek csak hörgésből meg gitárnyúzásból állnak. Nagyon meg tud bántani vele, és hiába mondom neki, hogy ezt hagyja abba, mert én ezt szeretem, és kérem hogy ne gúnyolja ezeket, ő folytatja.

Mondok egy konkrét példát most. Kb. 2 napja teljesen normális volt. Ez azért volt, mert én összevesztem anyáékkal, és ő is ottvolt. Aztán szóba jött egy teljesen más téma, miután mindenki nekemállt. Ő elment sírva és senki nem tudta mi baja. Én utánamentem és nekem megmondta hosszú idő után. Ez volt azt hiszem vasárnap. Azután teljesen normális volt, normálisan beszélt és nem bántott meg semmivel. Még kakaót is csináltam neki, mert gondoltam megérdemli, mert nagyon kedves most. Aztán ma mikor hazaértünk, ketten voltunk otthon. Éppen kint voltunk a konyhában és beszélgettünk, egyszer csak elkezdte mondani hogy ha elmenne mellettem az utcán akkor rögtön azt gondolná hogy milyen ápolatlan a hajam, meg milyen rendezetlen, semmi formája és ronda. Emiatt nagyon szomorú lettem, mert mint derült égből villámcsapás, jött ezzel elő. Ráadásul nekem a hajam tetszik, nem tudom mi baja volt vele. Utána javította ki magát, hogy ő a hajamra gondolt, mikor mondtam neki hogy hát köszönöm. Nagyon rosszul esett.

Bementem a szobámba, és ott voltam sokáig. Ő nem jött utánam bocsánatot kérni meg semmi, ő is elment a szobába. Aztán egyszer elmentem a fürdőszoba felé és gondoltam benézek hozzá. Éppen az ágyon ült. Kérdeztem tőle hogy mit csinál, de nem válaszolt. Gondoltam jó, biztos nem hallotta, volt már ilyen nagyon sokszor, szóval hagytam és én is végeztem a dolgom. Aztán kiment a konyhába valamit csinálni és én is kimentem mert volt ott dolgom. És nagyon durva volt velem, pedig én normálisan szóltam hozzá. Már majdnem kiabált a végén. Ezért én elmentem, a szüleim meg kérdezték, hogy mi történt, mert látták, hogy mi van. Mondam nekik, hogy először leápolatlanoz, utána meg úgy csinál mint a ki meg van sértődve, nem szól hozzám, a kérdésekre sem hajlandó válaszolni, ha meg válaszol akkor felemeli a hangját. Erre mondta hogy dehát én láttam hogy ül az ágyon és tanul, minek kérdezem meg?! Meg hogy ő nem is mondta hogy ápolatlan vagyok meg ilyenek, Szóval letagadja. Nagyon rosszul esett, hogy először nagyon bunkó, utána meg úgy tesz mintha én találtam volna ki az egészet. Mikor szóltam neki, hogy legalább annyit mondhatott volna hogy 'Bocs' és elindultam a szobámhoz, ő utána halkan odavetette hogy bocs. Ilyen najól van mondtam örülj stílusban. nagyon rossz érzés volt, és mindig ezt csinálja, meg persze kifiguráz. Sokszor sírtam is már emiatt.

Mit tehetnék, hogy ez megváltozzon?

Köszönöm, hogy elolvastátok, sajnálom hogy ilyen hosszú lett.

17/l