Most mit tegyek?

Az egész ott kezdődött, hogy anyukámnak van egy ismerőse akivel jóba vannak. Aki pszichológus. Az tudni kell rólam, hogy kicsit visszahúzódó voltam és annyira nem beszéltem ki a bánatokat/örömömet vagy bármit senkinek. Aztán mondta az ismerőse az anyukámnak, hogy ha akarok járhatok hozzá , hogy beszélget velem meg stb. Jó, hát benne voltam mert rendes nőnek tűnt, mosolygós , kedves.

És a rendelésre jártam heti 1x . Mert közel is volt meg ideje is volt rám. Meg néha voltak ilyen csoport foglalkozások, hogy több kamasz is volt és mindig volt egy adott téma aztán azt kiveséztük. Aztán az elején tök rendben volt a dolog. De aztán kezdett szépen megváltozni.

Le szólta az öltözködésemet (normális kamasz módjára öltözködöm : farmer, pulóver, sportcipő) , hogy miért nem nem hordok hordok rövid szoknyát meg magassarkút. Nem használok sminket , aztán ott mondta, hogy miért nem sminkelek meg , hogy sminkeljek. Beleszólt abba, hogy mit hordjak. És mondta, hogy ha van valami olyan amit elszeretnék mondani akkor elmondhatom neki mert nem mondja el. Elmondtam neki 1-2 dolgot de utána vissza hallodtam anyától. Jó nem volt olyan nagy titok vagy valami de rosszul esett, nagyon.

Meg próbált anyukám ellen fordítani, teljesen meg akart változtatni, másképp akart látni amilyen eleve voltam. Hogy hordjam rövid szoknyát, magassarkút, sminkeljek, pink színű cuccokat hordjak.

Na és egy rövid idő után ott hagytam.

Magam ellen is fordított, teljesen elvette azt a kis önbizalmamat is, emberekben is alig-alig bízok meg már. És még inkább visszahúzódó lettem.

15/L