Mit csináljak, hogy rendbejöjjek?

Előre szólok, hogy nagyon hosszú lesz, szóval csak az olvassa el, akinek van türelme hozzá.:) Előre is köszönöm nekik.:)

16 éves lány vagyok. Gyerekkoromban egy optimista, mosolygós lány voltam, mindig segítettem az édesanyukámnak, élveztem az életet.Aztán, olyan 12 éves korom körül, mikor először megtetszett egy fiő, megváltoztam. Szüleim elváltak, anya depressziós, és gyógyszereket szed(ha nem szed akkor nem kap levegőt, elvörösödik a feje, stb).Egy időben titokban elkezdett inni rá alkoholt, de mindig tagadta. Aztán bevallotta mivel rájöttem. Aztán abbahagyta, és március környékén megint ivott. Két hétig, aztán leállt, aztán megint, megint leállt...Mindig mondta, hogy ne szóljak apának, ez az utolsó...AZtán hazaértem, és kijött belőle minden(hányt)...NA én ott összetörtem, elkezdtem sírni. ISkolában is elsírtam magamat. Anya azóta egy kortyot sem iszik. ELtelt majdnem fél év, de azóta depresszív állapotban vagyok. EZ az egyik ami történt.

A másik, hogy én sose fogadtam el magamat. Nem éreztem, hogy oyan vagyok mint a többiek. Színötös voltam, dús barna haj, és nem öltözködtem divatosan.Idejöttem a sulimba ahol szeretnek, sőt megváltozott minden. DE nyáron olyan volt velem, hogy nem mertem kimenni az utcára. AZóta, ha egyedül hagynak, elmegy a biztonsgérzetem, nem tudok vásárolni, sírnom kell. Ha egyedül kellene vonatoznom elfog egy olyan érzés, hogy bármit, csak ezt ne.

Idén vagdostam is a karomat. De csak azért, hogy felfigyeljenek rám. PSzichológushoz jártam, azért, mert TUDTAM, hogy nekem szükségem van rá, de nem segített a helyzeten, sőt....sokszor volt, hogy pont miután visszajöttünk tőle aza gondolat volt bennem, hogy nem akaork élni. A barátoknak hiába mondok el gondokat, nem könnyebbülök meg. Apának meg nem tudok elmondani semmitse, hiába nyílt rá, nem megy.

Lett egy barátom, azt hittem, ez megoldás mindenre, de nem, tele vagyok gondokkal ígyis. ANnyi kérdés van bennem, amit nem tudok kinek feltenni.

Nem tudom, meddig fog ez a rossz érzés bennem tartani.

Egyedül akkor javul a helyzet, ha az osztályfőnökömmel beszélgetek(nő), de neki gyerekei vannak, így nem szakadhatok mindig a nyakába.

Mi lehet a megoldás? Helyre tudnék jönni, de nincs kedvem, és mégis. Nem tudom mi ez az érzés, de elég kellemetlen.