Miért akarnak a "felnőttek" megváltoztatni?
Elég konzervatív családból származom, tehát helyileg elég buzgómócsingok, mindenben benne vannak, anyucika tökéletes, aranyos, irodában dolgozik, apucikának cége van, minden tök jó, mamika pletykál a vénasszonyokkal, nagyapa az egyetlen normális egyed a családban. És ez még csak az a válogatott brigád, akikkel együtt lakom. A szüleim testvérei még égbőlpottyantabbak. Egyetemi tanárok és folyton villognak, hogy Tokióba mennek, aztán meg L.A.-be meg Angliába...nem érdekel. Főleg, hogy közeleg a karácsony összegyűlnek ezek a díszpéldányok a környezetemben.
És akkor csodálkoznak, ha én nem értek egyet ezekkel a kapitalista marhaságokkal. Most abból van a botrány, hogy megmondtam a magamét és egy barátnőm kiszúrta a fülemet és festetettem a hajamat meg felnyírattam. Ezért most is szobafogságban vagyok.
Beismerem, volt, hogy elvetettem a sulykot, voltak már kisebb balhék, (általában véletlenek, rosszul elsült veszekedések, visszapofázások "tiszteletre méltó" embereknek) de ennek ellenére tiszta a lelkiismeretem. Végre tényleg úgy érzem, hogy úgy nézek ki, ahogy érzek, azt csinálom, amit akarok.
Anyum meg pszichológushoz akar vinni, mert szerinte ez nem egészséges, mert bezzeg a Lucus (barátnője lánya), az szépen hagyja a dús szőke haját, meg a templomban énekel.
Apukámban csalódtam viszont elég nagyot. Nézegettem a régi képeket, apum egy punkzenekarban dobolt, tágított fül, kék fűzős bakancs. Most meg mi lett vele? Ül a nappaliban és bújja a munkáját. Mikor kérdezi, hogy mi a bajom vele és őszintén megmondom én vagyok a hülyegyerek. Segítség!!
Na, most szépen leírtam egy átlagos elkényeztetett, önsanyargató kamaszlányt, aki felépítette a kemény imidzsét és alig lát ki az Iron Fist cuccokból:) De csak azért írtam, mert segítséget szeretnék kérni...nem látom, mit tehetnék. Köszi, ha elolvastad!
14L
Épp most akarsz kitörni a világból, a felnőttek meg szeretnének a földön tartani. Tudom ez most nagy dolog, és szarul is esik, de szerintem nem történt megrázó dolog veled, csak amolyan utálom a világot és megmutatom ki vagyok szindróma.
Hidd el, lesz ez még jobb is, és egy pár év és kitörhetsz. A szövegedből látszódik, hogy meg fogod tenni. Önálló és érett vagy, csak még fiatal. De ne aggódj, a fiatalság elmúlik, és majd 20-30 év múlva nem győzöd a gyerekedet visszaszállítani a földre. :)
De magyaráz, mert a szülőnek nem az a feladata, hogy azt mondja, hogy te is legyél olyan hülye mint én voltam! :)
Hidd el, nagyon messzire száll az a gyerek, akinek a szülei mindent megengednek, és hirdetik, hogy édesfiam én is egy állat voltam, hát te is légy az! Na az ilyen kölykök jövője van elásva!!!
Engem apróbb dolgokért is leszidtak. Akkor nem esett jól, de most már látom, hogy milyen kis hülye tudtam lenni. Persze akkor azt érzed te vagy a világ ura, és a szüleid meg kicsodák, hogy dirigáljanak neked???
Ha a lányom felnyírná a haját szó nélkül, hát én is kiosztanám. Nem várnám el, hogy templomban énekelj, vagy hasonlók, de ne legyél már ostoba. S lényegtelen ki vagy mi voltam én fiatalkoromban, ha szülő vagyok, nekem kell kordában tartani a gyereket és nem hagyni, hogy bolondot csináljon magából. Mert így is csinálhatsz magadból bolondot, de ne adja már rá a szülő az áldását.
Na szóval nyugi, a szüleid is voltak bizonyára hülyék, követtek el butaságokat. Csak éppen felnőttek, és bármennyire is utálod most ezt a helyzetet, nekik kell téged irányítaniuk még egy ideig, és ezt neked is el kell fogadnod. Majd leszel még felnőtt és egy egész életen át csinálhatod a magad dolgaid, amiért nagyon fog majd utálni a tini gyereked.
Életkorodból adódóan neked most lázadnod kell, felrúgni a szabályokat, megtalálnod a saját egyéniségedet, és kifejezni. Ez rendben van egy bizonyos határig, ha nem esel túlzásokba. A szüleid dolga pedig, hogy megvédjenek az élet nagy pofonjaitól, és betartassák veled a fontos szabályokat (pl. tisztelet mások iránt).
Nekem úgy tűnik, olyan dolgok ellen lázadsz, amik ellen felesleges... A szüleid normális, dolgozó emberek, apukád meg tök jó fej lehet, én nagyon büszke lennék rá, és minden barátomnak elmesélném, hogy punkzenekarban dobolt :) Vele pedig sokat beszélgetnék erről, milyen zenéket szeretett, milyen volt a fiatalkora.
Hidd el, a legtöbb fiatal zenész előbb-utóbb "megkomolyodik", munkát keres, családot alapít. Ha még sikeres is a munkájában, saját cége van, igazán büszke lehetsz rá. Ha bejött volna neki a zenélés, lehet, hogy te nem jöttél volna a világra, most éppen lemezt készítene és váltogatná a csajokat...
Gondolj bele, mi lenne, ha a szüleid munkanélküliek lennének, minden fillért be kellene osztani vagy éppen züllött alkoholisták lennének, akik minden este jól megpüfölnének... Szerencsés vagy, csak most még nem fogod fel.
Amit javaslok: találd meg, ki vagy, bontogasd a szárnyaidat, fejezd ki a véleményedet de másokat, a szüleidet, családodat ne bántsd meg. Becsüld meg, amid van, és próbálj meg kicsit szerényebb lenni. Nem kell a templomban énekelned, de mielőtt hajat festetsz vagy kiszúratod a füledet, beszéld meg a szüleiddel, találjatok kompromisszumot, ha lehet. Ne rontsd el a velük való kapcsolatodat, nem éri meg.
Persze, szeretem őket...anyummal sok mindent meg tudok beszélni, és ennek örülök is. Beszélgettünk arról, hogy miért is vagyok ilyen. Tök igaza van, az a fő okom, hogy békén hagyjanak. Az iskolában mindössze 2 barátnőm meg 2 fiú barátom van, közülük is csak egyikük velem egy osztályban . A többiek meg szó legszorosabb értelmében leköpnek gyakran, vagy csak simán hobbiból gonoszkodnak, volt már, hogy betegnek tettettem magam, hogy ne kelljen elviselnem, mert a tanárok nem tesznek semmit, már füveznek, cigiznek, piálnak, szóval tipikusan akik nem tudják hány évesek és összevissza "járnak" egymással. Elég nyitott vagyok, de bízni nagyon nehezemre esik, főleg ilyenekben.
Apumat is azért hibáztattam, mert régen még hitt valamiben, most meg csak van, beállt a sorba, "munka, kert, ház, ja, meg az a pár ember akit családnak hívnak" c. gondolatai vannak és ez úgy egy éve áll fenn, azelőtt mindig együtt zenéltünk, most meg már poros a dobszerkója. Szeretném, ha visszatérne, de ha erről akarok beszélni vele, mindig elsírom magam és nem bírom kinyögni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!