Volt már olyan hogy reménytelenül szerettél valakit és nem merted elmondani neki? és hogyan végződött? Elmondtad?

Neten ismerkedtünk meg. Nagyon kedves, aranyos fiú. Aztán amiután megismerkedtünk rá 1,5 évre bevallodtam , hogy szeretem és , hogy tetszik. Ő mondta, hogy csak egy jó barát vagyok számára. Mármint barátnak tekint. Amikor mindezt bevallodtam akkor már volt barátnője csak én ezt nem tudtam. Különben ha tudtam volna nem vallodtam be neki.

16/l

Életem első igazi szerelme...

Előtte tetszett egy-két fiú, de semmi komoly.

Aztán jött ez az angyallelkű ördög, és ellopta a szívemet. :"D

Komoly... Néha olyan "jaj-jól-vagy-mi-a-baj-nem-akarlak-megbántani" srác, és van amikor üvöltve ütné ki a közfalat, mert pl a másik csapat kapott egy pluszpontot vagy nem passzolta időben a labdát neki valaki, stb... Ilyenkor sohase lehet tudni, hogy a kezében tartott labda robban szét előbb, vagy a fal omlik le.xd Ilyen szituk közben jobb esetben nem töri el senkinek se a karját, nem rúgja ki senki fogát, és örülnünk kell, ha ép bőrrel megússzuk, akár mi játsszuk az áldozat szerepét, akár csak szemlélők vagyunk. Ilyen eset volt például, amikor az egyik srác az osztályból nem adta vissza időben a tollát, vagy amikor valaki beállt elé a sorba. De amúgy azért reménytelen ez az egész, mert elég kusza módon(igen, még ennél is kuszábban) kiderült, hogy nem tetszem neki, de nem akarta elmondani, nehogy megbántson. Szóval szándékosan senkit se bántana meg. Ezért imádom.. Sajnos.

Törődj bele, majd elmúlik. Mondjuk, én már több mint egy éve tudom, h nem tetszem neki, de még mindig reménykedek.

Szóval.. Ja. :D

L/14