Csak átmeneti ez az érzésem? 17 L
17 éves lány vagyok. Szüleimmel az utóbbi évben kissé nehezen egyezünk meg. Sokszor már annyira feszült a hangulat köztünk, hogy azon a gondolaton kapom magam, hogy alig várom, hogy elköltözzek, hogy elmenjek egyetemre, és biztos vagyok benne, hogy nem fogok gyakran hazajárni. Anyukám minden barátságomban, kapcsolatomban kap valami kifogásolni valót.. Ha apukámmal minden rendben van, akkor anyukámmal nincs.
Mindig arra a gondolok, hogy milyen jövőm lesz. Gyógyszerészeti egyetemre szeretnék menni. És már alig várom, hogy külön éljek szüleimtől. Hogy találjak magamnak egy normális fiút, akinek van életcélja stb..
Már így van ez egy fél éve. Minden nap megfordul a fejemben.. Átmeneti lehet ez?
válasza:Igen, tudom , hogy ez olyan "futni akarok a problémák elől" helyzet. De ha példáúl nincs jó hangulat köztünk és odamegyek édesanyámhoz kedveskedni akkor rámszól, hogy hagyjam már békén, most mi bajom van. Ha látom rajta, hogy ideges, mérges, és megkérdem mi a baj, akkor mérgesen szól, hogy milyen baj kellene legyen, vagy nem is válaszol.
Szerintem rendben van, az hogy elképzeljük a lehető legjobb jövőnket magunknak. Van ami motiváljon legalábbis engem, hogy tanuljak, hogy megvalosítsam álmaim. De az itthoni hangulat néha elveszi a kedvem. Nem az álmaimtól, csak elszomorít.
válasza:Nálunk is ilyesmi volt, de szerintem egyszerűen csak a súrlódás, hogy 4 felnőtt ember életritmusa még egy nagy házban is ütközik elég gyakran.
Azóta mi, a kölykök már elköltöztünk, és sokkal jobb a szülőkkel a viszony. Nem vagyunk egymásnak útban.
Szóval szerintem nem átmeneti. de hát senki se lakik egész életében a szüleivel. Jobb lesz, ha elmész.
21/f
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!