Kamaszok! Mit reagálnátok, ha most születne kis tesótok? 15/L

Úristen, én ELMONDHATATLANUL örülnék neki!

13 éves vagyok, és egyszerűen rajongok a babákért. Unokatesóimmal órákig el tudok lenni, fél éves unokahúgommal meg sétálni. Nem én mondtam, de tényleg érzékem van a kicsikhez, és néha tényleg pontosan tudom, hogy mit akarnak. Egy kistesó lehetne az egyik legnagyobb ajándék, a legjobb dolog, ami történhetne velem.

13L

Gratulálok :)

Én örülnék neki, nagyon. De nem lehet. (Elváltak a szüleim.)

Nővérem kisfiára sokat szoktam vigyázni, és egyszerűen imádom :))

2 éves, igaz néha kikészít, de szeretem :)

Én örülnék a kistesónak, bár lehet, hogy az elején féltékeny lennék rá, hogy vele többet foglalkoznak. Ugyanígy volt az unokaöcsémmel is.

De időközben rájöttem, hogy én is nagyon sokat foglalkozok vele. És már nem vagyok féltékeny :) De Ő annál inkább :))

Ha nem figyelünk rá (beszélgetünk) akkor kiabál, piszkál :)

Szóval én nagyon örülnék ha lenne egy kistesóm :)

14/L

12 évig egyedül voltam utána született meg a kishúgom. Gyűlöltem a kisgyerekeket, és amúgy is furcsa gyerek voltam. Mikor bementünk anyukámhoz a kórházba, és ott voltak a rokonok mindenki megkérdezte, hogy örülök-e neki. Erre én nem tudtam válaszolni, hisz nekem olyan mindegy, hogy mi van avval a gyerekkel. Amíg anya terhes volt, szinte kerültem. Meg is mondtam mindenkinek, késöbb is, hogy vastag az ajtóm szerencsére nem hallom, ha sír a többi meg nem érdekel. Képzelheted, hogy néztek rám ezután. Aztán tizennégy voltam mikor az öcsém megszületett. Hogy őszinte legyek ő meg annyira sem érdekelt mint a húgom. Egyszerűen vérig sértett mikor mondták anyának, hogy milyen jó, hogy van egy ilyen nagy segítsége mint én. Ezt, hogy gondolták? Semmi közöm nincs azokhoz a kölykökhöz, igazán gratulálok és sok jót kívánok nekik, de én nem fogok amiatt szívni, hogy más nem él a számtalan védekezési mód egyikével. Mostanra ez annyiban változott, hogy elismerem a kisfiú néha elképesztően aranyos tud lenni. De ha gyereksírást hallok, úgy érzek mintha egyesével tépkednék ki az idegeimet, és véresre karmolom a karom idegességemben. Szóval én nem hinném, hogy örülnék, ha születne még egy testvérem.

15/l

Kikészülnék.

Nem elég, hogy utálom a gyerekeket, még itthon is bőgne a fülembe egy...

16/l

Gratulálok! :-)

Örülök, hogy ilyen pozitívan fogod fel és várod... biztos lesznek nehéz időszakok, de azt hiszem, hogyha most ennyire örülsz,akkor később sem lesz különösebb gond.

Én mindig is szerettem a babákat és a kicsi gyerekeket, jól elvoltam velük, az hiszem elég erős bennem az anyai ösztön. Egyszerűen jól érzem magamat velük.

9 éves voltam, amikor megszületett az unokahúgom akit aztán mi neveltünk, és 12 amikor a saját húgom és 15 amikor az öcsém született. Rengeteget segítettem anyumnak, és nem kötelességből, hanem mert nekem jól esett és szerettem minden percet amit velük tölthettem. Nem mellesleg pedig olyan rutint szereztem a babák terén, ami nagyon is jól jött, amikor a sajátjaim megszülettek.

Sajna nekem már nem lesz több saját babám, pedig szerettem volna, ha az enyémek is megélhetik kicsit nagyobb fejjel, hogy milyen jó is lehet egy kistesó (most 3 és 1.5 évesek és szerettem volna 10 éves koruk körül szülni még legalább 1x). De ha kitart az egészségem, akkor majd idővel elkezdjük az örökbefogadási procedúrát.

Nagyon örülnék!!!!:D

14Ł