Ez most komolyan az én hibám?

A nyár elején a nagyanyám mondta hogy menjünk nyaralni, én meg a húgom. Én alapból nem akartam menni, nem szeretek velük lenni, meg én inkább itthon szeretek lenni ilyen "nyaralás" helyett. Most megpróbálom leírni érthetően hogy mi történt:

szombaton indultunk, akkor még nem volt nagy gond, csak sokat kérdezősködtek.

vasárnap "főzni" kellett.. délután játszótérre mentünk. 10 percet hintáztam a húgommal, azt már piszkált nagyanyám hogy menjünk haza.

Hétfőn moziban voltunk a keresztapám barátnőjével. Nagyanyám úgy engedett el minket hogy fogjam a csaj kezét, nehogy elvesszünk.. könyörgöm, 16 évesen?

Kedden: Elmentünk a vidámparkba. ott már volt elég cirkusz. én direkt nem szóltam be, próbáltam nyugodtan kezelni a vitákat.

Szerdán: Strandra mentünk és nagyanyám beültetett minket a meleg vízbe, kb harminc 40-60éves bácsi és néni közé.. Volt ott csúszda meg hullám medence. Tesóm meg én mentünk volna csúszdázni, de szaladt utánunk hogy egyedül sehová (20méterre volt a csúszda meg a nyanya megőrző medence) Jött velünk, ott állt és úgy figyelt minket mintha legalább aranybevonatú szobrok lennénk, és mindenki arra várna, hogy ellophasson.. mondtam neki hogy nyugodtan menjen vissza, mi elleszünk itt.. Elkezdett vergődni, hogy nem hagy magunkra minket. Hozzáteszem, oda vissza sétáltunk 4-4 megállót. Igazán kellemes volt -.-" hazafelé úton felhívtam a barátnőmet, és nagyanyám egy kedves megjegyzést tett: "már megint csak telefonál"--> egy hete nem beszéltünk, ő az egyetlen barátnőm. szerintem meg lehet érteni..

Csütörtökön megint jött az otthonülés.. veszekedés..cirkusz.. stb...

Pénteken "vásárolni" mentünk. én mondtam hogy egy nyári ruhát akarok. Tesóm farmert akart.. először is, válogattunk a farmerok között.. aztán jött a megjegyzés: "ezeknek semmi se tetszik" A vásárlás se volt veszekedés mentes, de végül megvették a nyári ruhát, meg a húgomnak a farmert. Szombaton húst sütöttünk a kertben.. De előtte egész nap unatkoztunk. Tesóm ledőlt az ágyra, és elaludt én mellé feküdtem és én is elaludtam. max. 1 órát aludtunk a hús sütés előtt. amikor felkeltem még semmi készülődés nem volt, de nagyapám már ordította hogy "felkeltek a hercegnők, lehet kezdeni" aztán abba is belekötöttek hogy miért azt eszünk amit, miért nem mást .. stb....

Vasárnap ismét strandra mentünk. akkor már a keresztapámékkal, akkor már akkora cirkusz volt, hogy alig bírtam ki sírás nélkül. A strandon a húgom egy matracon feküdt mellé állt nagyapám, és mondta hogy szeretne már enni, keresztapám mondta hogy akkor menjenek és vegyenek valamit aztán ő elkezdett vergődni hogy a "kis hercegnő nem képes felállni"(ezt a húgomra értette.)Akkor még volt sok kisebb-nagyobb hiszti pl.: az öltözőben bementünk egy kabinba, és a tesómmal öltöztünk. nagyanyám már fejvesztve rohangált, hogy merre vagyunk már, miért nem öltözünk gyorsabban.. 5 perc volt az egész öltözés..

Hétfőn újra otthon ültünk..

Kedden is, aztán este "étterembe" mentünk.. akkor is volt balhé. Hát húgom eléggé válogatós, de amit szeret azt megeszi. volt sült krumpli meg husi, azt evett. ott is vergődtek hogy nekünk semmi se jó. pedig én is ettem (szedtem 2x is)

Szerdán: jöttünk haza, vonattal. előző nap, kérdezték hogy mit vigyünk enni, én azt mondtam nekem mindegy.. aztán vettek pogácsát. végig azon vergődtek hogy mekkora táskát vittünk..(több mint egy hétre kellett cucc) ezért én meg a tesóm vittük a táskát. a nyugatiban szálltunk fel, de mi ketten nem mentünk oda a jegypénztárhoz, hanem ott oldalt megálltunk.. aztán jöttek hogy induljunk már a vonathoz.. Nagyapám elindult jobbra, amikor nekünk balra kellett volna menni. én szóltam neki, teljesen normális hangnemben, hogy a másik irányba kéne menni. ő csak annyit válaszolt, "kuss". azok után kussoltam. felcipeltük a vonatra a táskát. és ültünk hazáig. a buszállomáson tiszta idegbetegek voltak mind a ketten. mondtam hogy megyünk veszünk a tesómmal egy jégkrémet hogy teljen az idő ( 2 órát kellett várni a buszra)

aztán nagy nehezen hazaértünk. beléptek a házba, az ajtón alig léptek be, rögtön előadták a történet teljes ellentét.. Másnap reggel anya orra alá dörgölték, hogy mennyi pénzt költöttek ránk, mégsem kaptak semmit érte...Mondták, hogy én kiabáltam velük, meg hogy pszichiáterhez kell vinni engem, hogy rendbe szedjen. mert ha így maradok, egy fiú se fog megmaradni mellettem..

Azt még meg kell említeni hogy ők minden helyzetbe leégettek minket. úgy kezeltek mint az 5 éveseket. (én L/16 húgom L/11)

Ez esetben, tényleg én vagyok a hibás mindenért, és engem kell pszichiáterhez vinni, és bogyókkal tömni? Bocsánat hogy hosszú lett. Csak normális válaszokat, ha lehet. előre is köszi.