17 éves fiam ki nem állhatja 7 éves öccseit, mit tegyek?

1. a gyereket ti akartátok a férjeddel, neked kell játszani velük, nem a másik gyereket kényszeríteni

2. ha a nagynak van egy szobája, akkor a kicsik kérdezzék meg, hogy bemehetnek-e, ha nemet mond a nagy, akkor tartsák tiszteletben (viszonk fordítva is igaz, a kicsikhez sem ronthat be a nagy)

3. fordíts ugyanannyi időt a nagyra, mint a kicsikre, és úgy, ahogy a nagy szeretné (nem ahogy szerinted jó!), és megoldódnak a problémák

egy "nagy" (most már 34N)

17 évesen én sem szerettem a kicsiket, és ő ráadásul fiú.

Az öccsei pesztrálása a legutolsó, amihez kedve van - jogosan. Tietek a két gyermek, foglalkozzatok velük ti, és ne a 17 éves.

Ő már nagy, terhére vannak a kicsik. Majd megváltozik idővel, javul a helyzet.

Érthető, h kizavarja őket a szobájából, én is herótot kapok, mikor vki kérdezés nélkül berohangál, meg rám nyit.

Azt is megértem, h zavarja, h hangosak, meg kiabálnak, engem is rohadtul idegesít, ha az "öcséim" hangoskodnak.

22L

A családunkban én vagyok a nagy. 14 éves vagyok és lány. Hidd el, a fiad viselkedése normális. Én is szeretem az öcsém, de a szobámba senki ne rontson be. Ha telefonálok, beszélgetek, akkor a legkevésbé rá van szükségem. Olvasni próbálok, tanulni- igen, zavar, hogy valaki hadar, beszél, sikít, ordít a rajzfilm visongó hangokkal, én meg nem tudok koncentrálni. Pl. TZ előtt kémiára tanulok, semmit nem értek az anyagból, sík ideg vagyok, hát nem hiányzik, hogy őt hallgassam. A fiadnak megvan a saját élete, tiétek a gyerek. Ha bébiszitterkedni akarna, menne a szomszédhoz pénzért... De ha ráerőlteted a testvéreit, tényleg megutálja őket. Most csak kamasz, térre van szüksége, hidd el... Ne kivételezz.

Hadd meséljek el egy példát: ki voltam készülve, minden bajom volt. Beszélgettem egy barátnőmmel, ő még jobb kedvre is derített. Erre beront az öcsém, nyomában anyám, beszélnek. Anyuval próbálok beszélni, túlkiabál. Zörög a legókkal. Belelépek a játékokba, sikít, hogy tönkretettem. Anya nem figyel rám, őt nézi, mert épp megmutat neki valamit. Ott szerencsétlenkednek, én alapból a sírás határán voltam, legalább zene vagy valami segített volna, de nem... Csoda, hogy az arcukba akartam csapni az ajtót? Pedig szeretem őket, de akkor képtelen voltam jópofizni, mikor szenvedtem... Vagy amikor barátaimmal vagyok, és be kell nyögnöm, hogy bocsika, el kell mennem öcsémért az oviba. Fél éjszaka tanultam, fáj a fejem, teljesen szétcsúszva hazajövök suliból. El tudnék aludni, görcsöl a hasam, hányingerem van. Semmire nem vágyom, csak a takarómra és a forró teára, de full hidegben keljek fel és menjek el érte... Na, ilyenkor össze tudnék törni pár dolgot....

Mint én csak nekem nincs tesóm.

Ha elmegyünk a nagyanyámhoz aki társasházba lakik akkor idegbajt kapok amikor nézném a comedy centralt de fent ordibálnak meg dobognak a kölykök. Nem egyszer kell felkopognom hozzájuk. Utána meg felmentem anyámmal meg a nagyanyámmal és leordítottuk a fejét hogy 22 órakor mit dübörögnek ott? Meg amikor kérdezés nélkül berontanak a szombámba ha vendégek vannak itt. Nem beszélve arról hogy nem szabad kiabálnom velük ezért szólok az anyjuknak.

Igaza van a fiadnak. Nem neki szültétek és nem az ő nyakára. Ha vállaltátok a gyereket foglalkozzatok is vele és ne a 17 éves fiad tegye azt. A 7 éves meg tanulhatna egy kis illemet hogy nem szabad kérdezés nélkül berontani

A 17 évesek már csak ilyenek. Ne váratlanul testáld rá őket, hanem beszéld meg vele előre, mikor volna ideje vigyázni rájuk egy órát, mondjuk a hétvégén. Számára ez ugyanolyan házimunka, mintha mosogatásra, vagy porszívózásra kérnéd meg. Próbáld megértetni a fiaddal, hogy ilyenkor neked segít.

21 és 18 éves lányaim vannak, a kisöccsük 7 éves. Játszanak vele, ha éppen van kedvük hozzá, de könyörtelenül elhessegetik, ha olvasnak, tanulnak, barátnőznek vagy mit tudom én. A kicsi már meg tanulta, hogy úgy kell kezdeni,"Mikor lesz időd?" Néha bizony az a válasz, hogy három nap múlva. De amit megígértek neki, azt be is tartják.

Szerintem a fiad nem utálja az öccseit, csak egyszerűen túl sok neki ez így. Ha bárki bántani próbálná őket, biztos, hogy a párjukra állna.

Ne kérd tőle számon, hogy szereti-e őket, csak beszéld meg vele, mennyi gyerekvigyázást vársz el tőle és mikor, a fennmaradó időben pedig mentesítsd a kicsiktől. Tiltsd meg nekik, hogy zavarják a bátyjukat, engedély nélkül a szobájába menjenek, stb. Drasztikusnak hangzik, de a nagy most "öcsi túladagolásban" szenved. Idővel ő fog közeledni hozzájuk.

Ugyan már...Hogy mondhatok ilyet egy tapasztalt anyukának,hogy "nem a tesónak a szülted a gyereket meg bla bla bla..."

Most nem azért de 17 évesen nekem is volt öcsém és húgom is...És mivel anyu dolgozott,hogy NEKÜNK meglegyen mindenünk ezért sokat vigyáztam rájuk...Persze volt olyan,hogy a falat másztam tőlük de aztán jött anya vagy apa és rájuk szólt,hogy nah most hadjátok már a nővéreteket ... De soha nem voltam velük utálatos...Mondjuk elég nagy család vagyunk :P Én vagyok ahogy nézzük a középső mert van egy nővérem egy bátyám meg egy öcsém és egy kishúgom:D

Nyugi nem vagyunk se romák se vallásos emberek ahogy apám mondja "így sikerült" XD

Na szóval szerintem mond meg a fiadnak,hogy ez nem helyes..mert csak testvérei...persze 7-8 évesen idegesítők de később csak rájuk számíthat az életben...

Bár...fiú..17...de azért neked megadhatná a tiszteletet :S

24/L

A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 08-04 22:57 én vagyok az útolsó :P

Gratulálok te biztos egy példás szülő lehetsz aki soha nem hibázik...mert te csak így születél ugyebár XD

És Gondolom kijártad a "Tökéletes szülő leszek" iskolát..majd diplomát szereztél és így kezdtél a vállalkozásba...Ezt most te se gondolod komolyan...

Mert te azt hiszed tökéletes vagy?Senki se születik szülőnek sőt akkor lesz tökéletes igazán ha felneveli tisztességesen azt a gyereket..iskoláztatja megadja neki a szeretettet és azt amit jár...

Akkor ezek szerint én se szüljek soha ..igaz 22 éves vagyok...de soha mert nem leszek jó szülő...

Hát komolyan mondom...Okos vagy nagyon és Gratulálok :)