Hogyan csillapítsam ezt az érzést?

13-14 éves koromban velem is ez volt! Visszagondolva már csak mosolygok az egészen, sokszor eszembe jut ez az időszak. Mindenben csak a negatívumot láttam meg, pl. az arcom közepén égtelenkedik egy nagy pattanás, a hajam sprőd, kövér vagyok (akkor 160cm és 50 kg körül voltam, mégis így láttam). Érdekes módon a szüleim ismerősei, idős néniknek az tűnt fel, hogy milyen szép a mosolyom, vagy hogy milyen szép színű a hajam stb.

Úgy érzem, mintha akkoriban erősen torzított volna a tükör, önbizalmam sem volt, kész szerencsétlenség voltam.

Aztán tavaly jelentősen változott az életem. Sokat gondolkodtam az életen, a céljaimról, álmaimról, sokszor meditáltam, rexaltáltam és jelentősen megváltozott az életem. Ma már nem látom kövérnek magam, pedig 161 cm és 57 kg vagyok (60 voltam nyár elején, de szeretnék 5-6kg-t leadni a nyáron), a hajamat ápolom rendszeresen, a pattanásokat kezelem. Pedig nem változtam olyan sokat külsőleg, de belül rengeteget.

És szerintem még mindig nem vagyok nagyon szép, de belülről fakad valami pozitív dolog, ami miatt mosolygós, vidám, önbizalommal teli lány vagyok. És most már időnként egész szépnek látom magam:)

Szerintem ez valahogy kamaszkori sajátosság, de ne aggódj, majd kinövöd, úgy is sokat fogsz még változni:)

16/L