Miért olyan a barátságunk, mint egy hullámvasút?

Van egy nagyon jó barátnőm, akivel elutaztunk együtt nyaralni, rengeteg dolgot megbeszéltünk, hazaérkezéskor úgy váltunk el, hogy másnap találkozunk. Együtt alkottunk volna, de a "művészi nézeteink" eltértek, és megbántott azzal, hogy a közös munkánk nagy részét át akarta alakítani. Aztán kijelentette, hogy majd megcsinálja máskor egyedül, és megkérdezte (anélkül, hogy én jeleztem volna, hogy mennék), hogy hazavigyen-e. Én ezt kvázi úgy értékeltem, hogy húzzak haza.

Hogy lehet az, hogy egyszer még remekül megvagyunk, másnap meg így viselkedik? Mivel érdemeltem ezt ki? És nem ez az első ilyen eset... többször is volt, hogy én azt hittem épp béke van, erre bevágott valami olyat, amit nem tudtam hova tenni...

Mit tegyek szerintetek?