Kamaszok! Szoktatok visszaszólni vagy ordibálni a szüleitekkel (LENT)?
Annyira elegem van már az anyámból, mindig csesztet, mást nem is hallok tőle csak azt, hogy én egy kur*va meg haszontalan vagyok, meg hogy így meg úgy.
Érzem, hogy ezt már nem bírom sokáig, régóta tűröm már azt amit csinál, és egyszer úgy ráordítanék! Egyszerűen gyűlölöm! (Csak hát félek tőle és ezért nem merek sosem visszaszólni.)
válasza:A 77esnek írtam egy kisebb regényt, de akkor ide is írok.
Anyukám idegbeteg, nyugtatót is szed.
Ennek következtében nagyon hamar ideges lesz apró dolgoktól (pl nem oda rakom a poharat a mosogatógépben ahova ő, vagy rám fogja, hogy eldugtam valamijét).
Ma is rendbe raktam a konyhát/nappalit, de már hallottam, hogy ecsetelte apának, hogy egész nap itthon ülök, de milyen haszontalan vagyok.
A legrosszabb az volt amikor azt mondta nekem, hogy minek kellett gyereket szülnie.
Amúgy nagyon sokszor ideges szokott lenni. Majdnem mindennap rátör valami roham.
Egyszer szóltam már apának arról, hogy félek anyától, de ő elmondta anyának és anya elkezdett velem kiabálni.
Annyit még, hogy kisebb koromban nagyon sokszor felpofozott a semmi miatt. Egyszer pl eldugott valahová 5-10 ezer ft-ot és kiabált velem, hogy hova rakta. Ott kerestük és közben folyamatosan kiabált velem és fel is pofozott. Később kiderült, hogy tényleg ő rakta el. Még mondta is amikor megtalálta, hogy tééényleg, hát emlékszem is, hogy ide tettem..
válasza:Én meg válaszoltam is, hogy ezt kifelejtetted a történetből, így tök más a leányzó fekvése.
De majd elolvasod a válaszom. :)
válasza:Na, ha már itt mindenki olyan szent gyerek, és senki nem vállalja be...
Én szoktam. Nálunk itthon egész nap az ordibálás megy. Általában én és anyu vágunk egymás fejéhez szebbnél szebb dolgokat [ha már ő megbánt, én is megbántom őt alapon], ritkában anyu és apu veszekednek egymással.
Nincs olyan napom, hogy nem veszekednénk anyuval. Általában úgy tör ki köztünk a vita, hogy ő ideges valami miatt, és elkezd rám ordibálni, hogy persze most se kell, hogy segítsek neki, én visszaszólok valamit, és aztán már megállás nélkül az ordibálás megy köztünk, egészen addig, míg valamelyikünk el nem megy hazulról. Aztán ha eltöltöttünk egymás nélkül azt a jó pár órát, máris úgy viselkedünk, mintha mi sem történt volna...
14/L
válasza:persze, hogyha pőcsfejkedik akkor ordibálunk egymással, nem oda raktam a hosszabbítót ahova szerinte kell, hanem oda ahova nekem kényelmesebb és jobban kézreáll AZ ÉN SZOBÁMBAN akkor rögtön jön és üvöltözik hogy "én nemfogok trehányságban és disznóólban élni azonnal pakolj rendet! - de anya...rend van- DE NINCSEN NE FELESELJÉ VELEM - DE B@ZDMEG ANYA ÉN ÉLEK ITT ÉN SZOBÁM HA SZERINTEM REND VAN AKKOR RENDVAN- DE AMÍG ÉN TARTALAK EL blablabla"
az a legjobb hogy eltart meg enni ad meg mos rám meg minden, és azt gondolja hogy ezzel valami plusz-t ad és ezért tisztelet járna neki, pedig semmi pluszt nem ad mert ez a kötelessége hamár egyszer gyereket vállalt, a szeretetet és a tiszteletet ki kell érdemelni!
14/f
Igen ezzel én is így vagyok, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni. Nem voltam vele bunkó sosem. De ezt jól mondtad.
Azt bírom mikor megyek a konyhába és elvárja, hogy kerüljem ki, csak mert ő az anyám. És ha nem kerülöm ki, csak mert szinte lehetetlen, képes belém jönni és fellökni.
De mondjuk majd meglátjuk mit szól hozzá ha tesóm és én elmegyünk.. Hát biztos, hogy nem fogok hozzá sokat járni. Mármint majd ha nagyobb leszek (tesóm már most végzett a középsulival).
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!