17 éves, iskolába járó kamasz fiam "megbolondult". Már iskolába sem akar járni, csak a barátnőjével lenni aki 200 km-re lakik. Visszautasít minden tanácsot, elszökik, hogy együtt lehessenek. Hogyan lehet megoldani ezt az jövőromboló szituációt?

tánc és drámából meg infóból bukásra áll? kit érdekel? én is majdnem megbuktam fizikából meg kémiából, de még a bioszt is leszartam utolsó évben mégis 424 ponttal vettek fel egyetemre.

Azon meg nem csodálkozok, hogy felrúgta a szabályokat... Havonta egyszer láthatja a barátnőjét? Ha jól tanul, miért nem találkozhatnak hétvégén? mondjuk pénteken valamelyikük utazik, szombaton együtt vannak, vasárnap reggel meg megy haza, amelyikük jött.

Szerintem a hétvégenti találkozás jobban motiválná, mint a havi...

Bar a kerdes mar regi es nagyon remelem, hogy megoldodott azota a problema! De leirnam az en kis törtenetemet, hatha valaki olvassa es talan tanul is belöle.

15 eves összejöttem egy altalam nagyon kedves, edes, aranyos 19 eves fiuval. Nagyon jol megvoltunk, de kiderült, hogy dilerkent "dolgozik" a srac, annyira nem hatott meg a dolog, meg fel sem fogtam ennek a sulyat. Jobban tetszett, hogy elmehettünk ettermbe, kocsival jött ertem az iskolaba, stb... Kb. fel ev utan kimaradoztam az iskolabol (a varos legerösebb gimnaziumaba jartam, kitünöen tanultam es tökeletes sportoltam elötte), aztan hetröl-hetre egyre kevesebbszer mentem be. Reggel elindultam suliba, majd a baratomnal kötöttem ki es delutan mintha mi sem törtent volna hazamentem. Egy eves evfordulonkon kiprobaltam en is ezt-azt a "kinalatabol", mar az egesz varos tudta, hogy ki vagyok, mindegy volt hogy hova mentem mindig elöre köszöntek es hatalmas tiszteletet kaptam (azert ez egy 16 eves kislanynak nagy szo es imponal!) Ha a parom nelkül mentem bulizni nekem akkor sem kellett, fizetnem sehol, mert tudtak, hogy ki az en parom (akkor mar nagyabol az egesz varos töle vasarolt). 16 evesen abbahagytam az iskolat es a paromhoz költöztem... Napi szinten mentek a különbözö gyorsitok, lassitok, mikor mihez volt kedvünk... Ekkor mar nem is tartottam a kapcsolatot a szüleimmel, atköltöztünk egy masik lakasba a parommal (bar ez 2 havonta nalunk normalis volt), de mar anyuek nem tudtak, hogy hol elek... Majd szallitot valtott a parom, hat kiprobaltuk mit kaptunk (ekkor mar szurtuk magunkat...), tullöttük magunkat...

A korhazban arra ebredni, hogy anyukam es apukam sirnak az agyam fölött, hogy nem erdekli öket mit csinaltam, csak meg ne haljak... Kemeny pofan vagas volt... Akkor megfogadtam, hogy soha többet, elvono, haza költözes, uj iskola kereses, stb....

Na de nem volt ez ilyen egyszerü.... Szakitottam a parommal (eletem legjobb döntese volt!) DE a varosban en maradtam a diler baratnöje... Nem szerettem ezt a helyzetet... 19 eves vegeztem a sulival, szakmat tanultam majd 20 evesen elköltöztem otthonrol, nem egy masik lakasba, nem is megyebe! Külföldre menekültem... Azt a 4 eves horrort, mikor mindennap arra emlekeztetnek, hogy ki voltal nem kivanom senkinek...

Azota mar benött a fejem lagya es rajöttem, hogy anyuék nem ok nelkül nem akartak, hogy kapcsolatom legyen a sraccal (bar Ök a korhazas törtenetig nem tudtak, hogy diler), a srac meg mindig a bünteteset tölti en pedig eppen csodalkozok a kis 6 honapos, egeszseges ikerimen es varom haza eletem szerelmet.

(Lehet szidni a szüleimet... Mindig mindent megbeszeltem velünk, feltetel nelkül biztam bennük es Ök is bennem mivel sosem hazudtam, de megbolondultam en is a "szerelemtöl". Es ezek utan a szüleim sosem hoztak fel a törtenet es tul tudtak lepni rajtuk, kivancsi lennek, ki olyan "tökeletes" szülö, hogy ezek utan is tudja tamogatni es feltetel nelkül szeretni a gyereket, mint Anyuek engem, ugy hogy soha nem emlegetik fel a törtenteket!!!)

Azota köszönöm szepen jol vagyok es eszembe sincs hozzanyulni megegyszer semmihez sem! De azt a 3 evet meg utana meg a utana levö 4 evet senkinek sem kivanom!

Sajnos neha a bizalom keves...

Na de legyen ez egy elrettentö pelda, hogy miert nem bizunk meg senkiben es miert hallgatunk a szüleinkre :)