Jó kezdés esettanulmánynak?

Esettanulmány

Horváth Jonathán

Matematika- Informatika kar

Matematika- Informatika szak

Tanárnő:

Gombos Márta

Mielőtt bementem az osztályban, elhatároztam, hogy egy olyan diákot választok, aki az első padban és legközelebb az ablakhoz ül. Ez a féle kiválasztás, már régebben megfogalmazódott bennem, mert az elmúlt 12 évben majdnem mindig én foglaltam el ezt az említett helyet, és lehet, hogy magamat kerestem ezen a helyen.

1. óra

Amikor beléptem az osztályban ezen a helyen egy srácot láttam, de nem nagyon néztem reá, hátra mentem kerestem egy üres széket és leültem. A tanárnő bemutatott engem az osztálynak, és azt mondtam, hogy azért vagyok itt, hogy megfigyeljem az ő tanítási módszereit. A gyerekek néhányszor hátra néztek, de amikor látták, hogy a tanárnőre figyelek alább hagyott kíváncsiságuk.

Az osztályban zaj volt, azzal biztattam magam, hogy ha nem lennék itt, akkor talán nagyobb zaj volna. A tanárnő többször rászólt az osztályra, hogy ne beszéljenek.

Reá néztem a kiszemelt srácra. Hátulról is egy kicsit túlsúlyosnak tűnt. Szürke pólót viselt, hosszú nadrágot, sportcipőt, rövid hajat. Megnéztem a környezetét, hogy lássam, kikkel van nap, mint nap körül véve. Mellette szintén egy srác ült, a háta mögött meg két kisleány.

Reá jöttem arra, hogy a srác nem azért ül az első padban, mert nem lát, hanem mert túl zajos.

A tanárnő kérdezte, hogy ki szeretne felelni, de csak egy kisleány jelentkezett, felállt és felmondta a múlt órai leckét.

Az osztályban felelés közben, talán egy kicsit nagyobb volt a csend. Néhányan meghúzták magukat, de néhányan csak rosszalkodtak: hintáztak a széken, piszkálták egymást, és beszélgettek.

A srác is a széken hintázók között volt, néha azért aggódtam, hogy nehogy leessen a székről. Szerencséjére nem esett le.

A felelés után új leckét vettek fel. A tanárnő mondta, írta, és diktálta a leckét, a diákok meg: figyeltek vagy nem, írtak, másoltak. A srác is írt, azt hogy mennyire figyelt, nem tudom.

Néhány diák közben szólt, és elmondta a véleményét, amit a tanárnő figyelmesen meghallgatott, néhányszor megdicsérte őket.

A srácot szerintem nem nagyon érdekelte az óra, mert többször nézett a falon lévő órára, mintha számolná az órából megmaradt perceket.

Körülötte nem volt szemét, mint más padok alatt lehet, hogy ő vagy szomszédjai takarítottak.

A szemetet azért említettem, mert az osztályban elég nagy volt a szemét, pláne a hátsó padoknál.

A tanárnő az óra végén bennmaradt, meddig a diákok összeszedték az osztályban lévő szemét javát.

A szünetet a srác, az osztályban töltötte, repülőket hajtogatott, mint a többiek, hozzávágta néhány srác, vagy leány fejéhez.

2. óra

Egy héttel később látogattam meg újból az osztályt. A tábla teljesen koszos volt, ezért a tanárnő felmérőt íratott velük.

Ez számomra jó alkalom volt, hogy megfigyeljem, ki puskázik. Láttam, hogy az osztályból néhányan, akik hátrább ülnek, puskáznak és másolnak egymástól.

Lehet, hogy a srác is puskázott, de őt nem vettem észre, mert túl távol ült tőlem.

A felmérő egy fél órát tartott, és a tanárnő megkérte a srácot, hogy szedje össze a felmérőket, amit meg is tett. A tanárnő a kezében vette a felmérőket, és a táskájában tette.

A srác meg visszament a helyére, és leült.

Az óra még egy félóráig tartott, a megszokott zajjal kísérve, de ez is elmúlt.

Személyes élmény:

Egy kicsit unalmas volt, csak egy diákot figyelni két óra hosszáig, lehet, azért mert abban reménykedtem, hogy akit kiválasztok, az valamiben legalább különbözik a többiektől.