Hogy reagálnál arra, ha a karácsonyi előkészületek közben a 17 éves fiad egyszer csak bejelentené, hogy szerzetestudós lesz és kell barátnő?

Főzne, sütne, segítene nektek, amikor is mondanád, hogy "Egy pasi főnyeremény minden lány számára, aki tud főzni és annak ellenére, hogy okos, szellemi pályán dolgozik, nem riad vissza a kétkezi, meg a ház körüli munkáktól sem". Erre azt mondaná, hogy lehet hogy ez nagy általánosságban így van, de őrá ez biztosan nem igaz, soha nem lesz barátnője, lúzer, soha nem tudna egy normális lányt sem meghódítani és most már nem is akar. Kifejtené, hogy véleménye szerint szinte minden fiatal lány undorító. Szerzetesnek akar vonulni az egyetem után egy tanítórendbe és végre azt csinálhatná, amit mindig is szeretett: nyugodtan kutathatna, akár mint Jedlik Ányos vagy Lematrie, emellett imádkozhatna, közösségben lenne és taníthatna, ami mindig is közelállt a szívéhez. Elmondaná, hogy rájött, hogy valójában csak amiatt akart mérnök, közgazdász stb. lenni és alkalmazott területeken elhelyezkedni, mert azt sulykoltátok belé, hogy ebből tud jól keresni, ebből tudja eltartani a családját, egy férfinak márpedig az a dolga, hogy biztos támpontja legyen a feleségének, családjának stb. Őneki alig van önbizalma, nem tudna támogatni még egy nőt is. Plusz mindig is inkább elméleti tudós, kutató akart lenni, tanítani akart fiatalokat, mert ez állt hozzá közel. Na most neki nem lesz barátnője, se családja, ellenben a rend eltartja, szóval nincs oka attól félni, hogy éhen halna tanárként. Tanárként sok fiatallal, gyerekkel találkozna, így a gyerekek öröméről sem kellene lemondania, hisz jó tanárként is tudna mosolyt csalni az arcukra, csak másként, mint egy apa.

Amúgy az a helyzet, hogy volt neki több kiszemeltje is, csak elég csúnya vége lett az összesnek. 14 éves korában, amikor az első nagy szerelme volt, majd ezt bevallotta neki, akkor a lány kinevette, porig alázta és elterjesztette róla, hogy mekkora lúzer. Most három kiszemeltje is volt párhuzamosan, egész biztos volt benne, hogy valamelyikkel csak összejönnek, ha az egyik elutasítja, megy a másikhoz stb. Mindhárom egyébként nagyon okos, kedves, szép lány. Az első kettővel egész jól mentek a dolgok. Az első puszit is adott neki, erről áradozott napokig. Aztán egyik napról a másikra elutasítaná és teljesen ignorálná. Majd a következő lánnyal ugyanez történne pont abban a pillanatban, amikor bevallaná neki az érzéseit. Végül az utolsót meg az egyik legjobb barátja lecsapná a kezéről. Úgy, hogy a lány már akkor is a barát iránt érdeklődött inkább, amikor csak beszélgettek (mint kiderült barátkozásnak fogta fel). Pedig ez a lány volt az, akibe már elsős gimis kora óta bele volt habarodva.

Amúgy a családról: mérsékelten vallásos család, de a szoros hozzátartozók között egy pap sem volt. Okos gyerek, nagyon jó matematikából, történelemből, földrajzból, fizikából, kémiából, meg a nyelvekből. El tudna helyezkedni sok helyen...

Mit tennétek ebben az esetben?